Múlt héten végre el tudtam menni a moziba, hogy megnézzem a The Maze Runnert. Ez volt az egyik idei legjobban várt film számomra, mivel olvastam már a trilógiát, és mindig nagyon örülök a megfilmesítéseknek. Az ilyenekkel általában vigyázni kell, sőt, azt mondom, hogy legtöbbször jobb, ha az ember először a filmet látja, és csak utána olvassa a könyvet, és akkor mindkettő jó élmény lehet. Fordítva ez ritkábban szokott sikerülni. A The Maze Runnernek a trailerek alapján nagy reményekkel indultam neki, és ennyi szócséplés után elárulom végre: nem is csalódtam.
Tetszettek a színészek, jól összeválogatták őket. Gallyt én nem teljesen így képzeltem el, de végül is oké. Thomas, Newt, Minho és Theresa viszont tényleg nagyon jól el lettek találva. Az különösen érdekes, hogy bár egyikük sem tipikus szépfiú (vagy Theresa esetében bombanő), mégis tetszettek külsőre is.
Abszolút meg voltam elégedve a látványvilággal: igazán nagyszerű volt maga az útvesztő is, illetve a középen elterülő Glade is. Különösen élveztem azokat a jeleneteket, amelyekben menekültek, vagy éppen kerestek valamit odakint. Ami azt illeti, még néztem is volna egy darabig azt a részt, amikor Thomas kimegy, hogy segítsen Albynak és Minhónak. Nem tudom megállapítani, hogy tényleg túl kevés volt-e, vagy csak azért vártam, hogy jobban elnyújtják, mert a könyvben elég hosszúnak tűnt az a jelenet, és nagyon jól meg is volt írva.
A könyvben voltak bizonyos hibák, amelyeket a kezdésnek rovok fel, ezeket a filmben természetesen szépen sikerült kiküszöbölni. Összességében azonban mégis hiányzott valami belőle – és attól tartok, hogy ez a sztori miatt van. Jó volt, szuper, valamelyest újszerű is, mert végre nem egy lány van a középpontban (arról nem is beszélve, hogy nem volt benne szinte semmilyen szerelmi szál, aminek például a barátom kifejezetten örült is), de valami akkor sem stimmelt. Változtatások nem igen voltak benne, úgyhogy tényleg a sztori lehet a ludas. Ha jól emlékszem a könyvre, nagyon is pontosan követte az ottani eseményeket a film, amiért hatalmas piros pont jár. Talán az egyetlen nagyobb változtatás, ami feltűnt, az az volt, hogy Theresa és Thomas nem tudtak gondolatban kommunikálni, de megmondom őszintén, hogy nagyon is jól tették, hogy ezt kivették a filmből. Kevésbé lett volna hiteles, ha benne hagyják. A könyvben egyáltalán nem volt zavaró, de a filmben lehet, hogy nem tetszett volna annyira. Volt még valami Chancellor Paige-dzsel is, de egyelőre nem látom, hogy pontosan hova is akarnak kilyukadni ezzel, úgyhogy erre egyelőre nem mondok semmit.
Több helyen olvastam már, hogy sikeres volt anyagilag a film, úgyhogy jönni fog a következő két részt is (remélhetőleg kettő, nem pedig három részben). Alig várom! :) Nekem 9/10-es élmény volt a film, de én természetesen nem tudok könyvfeldolgozást önálló alkotásként értékelni. A lényeg az, hogy mindenképpen ott leszek a moziban a következő részeken is.