Most jöttem rá, hogy már mikor kiolvastam az Anita Blake sorozat hatodik kötetét, és még azóta sem írtam róla egy betűt sem. Miről is szólt a könyv?
Az egyik kedvencem idáig a sorozatban. Ugyan most nem ment rá annyira a krimis, gyilkolós szálra, inkább Anita szerelmi életét rendezgette az írónő ebben a regényben, ám mégis izgalmasra és érdekesre sikeredett a mű.
Olvastam, hogy sokak szerint egyfajta mérföldkő ez a regény a sorozatban, merthogy innentől már nagyobb szerepet fog kapni Anita szexuális élete, mint a szörnyüldözés és az akció, ám erről nyilvánvalóan nem tudok még nyilatkozni. Mindenesetre igen, most már belecsaptunk a lecsóba, hiszen Anita lefeküdt egyik hódolójával. (Ez a bizonyos hódoló pedig nem más volt, mint Jean-Claude.) Eléggé meghökkentett a dolog. De őszintén? Ideje volt már. Elég volt a picsogásból, a nyafizásból, és az önmegtartóztatásból.
A másik érdekességet az szolgáltatta, hogy Edward sokat szerepelt ebben a részben, ami hatalmas pirospont részemről, mert imádom a karaktert.
Azonban mindezen pozitívumok ellenére is be kell vallanom, hogy nem nagyon történt semmi egyéb érdekes. Abszolút semmi sem maradt meg belőle. Nyilván az én hibám, meg a szelektív memóriámé, de most így hirtelen az sem ugrik be, hogy ki akarta megöletni Anitát, pedig körülbelül egy hete fejeztem be a regény olvasását. Talán azért sem emlékszem semmi ilyesmire, mert az egészet elnyomta a karakterek fejlődése, a lelkizés, a szerelmes szövegek meg a vággyal teli jelenetek. Ez részemről teljesen oké volt, de meg tudom érteni, ha valaki nem azt kapta, mint amire számított.
8/10