A moly és a Könyvmolyképző jóvoltából tegnap megnézhettük A hetedik fiú című filmet premier előtti vetítésen az Arénában. :)
Bevallom, úgy mentem el a moziba, hogy egyáltalán nem olvastam utána a filmnek. Láttam már az előzetest a moziban, de nem mélyedtem bele jobban a témába. Úgyhogy teljesen meglepődtem, hogy President Coin Julianne Moore játssza benne a gonoszt, Ben Barnest pedig fel sem ismertem, csak utólag jöttem rá, hogy én őt már láttam a Dorian Grayben. De azért Jeff Bridges még nekem is ismerős volt.
Nem kertelek, megmondom, hogy egy közepes filmről van szó. Méghozzá a történet miatt. Mert klisé volt klisé hátán. Nem olvastam a könyveket, lehet, hogy ott más a sztori, vagy máshogyan van tálalva, de szerintem nem volt olyan néző a teremben, aki ne tudta volna, hogy hogyan fog végződni a film, vagy ne találta volna ki, hogy mi lesz a következő fordulat. Előkerül egy különleges fiú, aki bár eleinte kétbalkezesnek tűnik, a legfontosabb pillanatban önmagára talál és tökéletes technikával lekaszabolja az ellent. Mindeközben beleszeret az ellenségbe, úgyhogy megvolt a Rómeó és Júlia alapokon nyugvó szerelmi szál is. Gondolom, nem olyan nagy spoiler, hogy végül sikerül legyőzniük a gonoszt. (Aki egyébként régen nem volt gonosz, csak a körülmények áldozataként ilyenné vált, úgyhogy mondhatni megváltásként fogadja a halált.)
És éppen emiatt hiába volt gyönyörű a kivitelezés, hiába voltak jók a színészek, nem nyújtott semmi extrát. Tipikusan az a film, amit az ember egy hideg délutánon szívesen megnéz a tévében, de moziba ezért teljesen felesleges elmenni. Persze, ha valaki hobbiból jár moziba, vagy épp nem adnak jobbat, akkor nyugodtan, mert rossznak nem rossz A hetedik fiú, egyszerűen csak nincs olyan 14. életévét betöltött személy, aki ne látta volna ezt már ezerszer. Kedves leszek, és adok neki 6/10-et, mert képi világát tekintve teljesen rendben volt, sőt, voltak benne kifejezetten gyönyörű részek.