Anita randizik. Sőt, pasija van. Anita megváltozott. És mennyire előnyére válik. Nehéz lesz spoiler nélkül írni a történtekről, hiszen mind Richard, mind Jean-Claude komoly szerepet kap a regényben, bár egyik inkább az első fejezeteket, míg a másik az utolsó néhányat tölti ki.
Írok hát akkor arról a többiről, merthogy ismét kaptunk ezen kívül még két szálat: az egyik a városba érkező vámpírtanács, a második pedig egy tűzesetek miatt aggódó tűzoltóparancsnok, aki azon kevés emberek közé tartozik, akiket Dolph barátjaként tart számon. Mellé érkeznek még a leopárdok és a farkasok, és néhol már kicsit túlságosan sok szereplő és történés van. Mindez persze nem meglepő módon összefonódik, és a két, egymástól független esetről kiderül, hogy szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
A vámpírtanács nem volt izgalmas. Nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, de valahogy egyik karakter sem fogott meg igazán. Az ilyen nagy hatalommal bíró karaktereknél számomra alapvető az, hogy legyen bennük valami, amiért szeretni lehet őket, még ha ez a valami egy beteges, szadista csomagban érkezik is. Valami, amitől egy kicsit árnyaltabbá válik a karakter. Nem volt. Itt most ők voltak a rosszfiúk, akik nem haladnak a korral, és mindenkit csak kínozni akarnak. Mert miért ne. Az Utazó volt az egyetlen, aki egy kicsit érdekes volt.
Egyébként meg vártam a beígért „pornót”. És vártam, és vártam, és vártam… És nem volt. Akkor mégsem az előző regény volt a fordulópont? Igen, volt benne egy kis testiség, egy kis ősi erő, amit szexualitással fejeznek ki, de konkrétan semmi extra nem volt. Még csak le se feküdt senkivel sem kedvenc halottkeltőnk. Nem lett egy nimfomán bestia.
Az a rész, amikor lementek a megaegyház templomába, egyáltalán nem volt izgalmas. Sőt, kiszámítható volt. Egyébként csak nekem tűnik az fel, hogy Anita mostanában folyton kidől? És aztán felébred, majd végül megkapjuk a karakterenkénti lezárást: kivel mi történt az elkövetkezendő hetekben.
Mindettől függetlenül az írónő hozta a szokásos formáját, fenntartotta az érdeklődést, és kikapcsolódásnak jó volt a könyv. Nem ez lesz a kedvenc Anita Blake regényem, de hát nem lehet minden tökéletes. 7/10.