When the alien Mimics invade, Keiji Kiriya is just one of many recruits shoved into a suit of battle armor called a Jacket and sent out to kill. Keiji dies on the battlefield, only to be reborn each morning to fight and die again and again. On his 158th iteration, he gets a message from a mysterious ally–the female soldier known as the Full Metal Bitch. Is she the key to Keiji’s escape or his final death?

Amikor a földönkívüli gitaik invázióra indulnak a Föld ellen, Kirija Keidzsi csupán egy a sok újonc közül, akiket harci páncélba öltöztetnek és ölni küldenek. Keidzsi meghal a csatatéren, csak hogy minden reggel feltámadjon, harcoljon és újra meg újra meghaljon. Százötvennyolcadik feltámadása alkalmával üzenetet kap egy titokzatos szövetségestől, Rita Vrataskitól. Vajon a nő Keidzsi megmenekülésének vagy végső halálának a kulcsa?

A könyv alapján készült filmről, az Edge of Tomorrowról (A holnap határa) már írtam akkor, amikor megnéztük a moziban. Néhány napja ismét kedvet kaptam hozzá, és nem számított, hogy már tudtam, mi lesz a vége, ugyanannyira tetszett másodszorra is, mint elsőre. Úgyhogy gyorsan elolvastam a könyvet is.  Amikor azt mondom, hogy gyorsan, az azt jelenti, hogy tényleg gyorsan. Egyrészt azért, mert nagyon is lekötött, másrészt pedig azért, mert nem egy kifejezetten hosszú regényről van szó.

A történetre nem vesztegetnék sok szót, egyrészt a lényeget nagyjából leírja a fülszöveg, másrészt pedig szerintem a legtöbben látták a filmet is, és tudják, miről van szó. Ugyan Keiji és Tom Cruise karaktere nem teljesen ugyanolyan (Keiji japán, önként jelentkezett a hadseregbe rögtön a középiskola után; Cage pedig egy amerikai marketinges, aki, miután elvesztette a cégét, beállt a hadseregbe, mint marketingszakember, hogy eladja a háborút az embereknek), a történet váza ugyanaz. Rita viszont nagyjából ugyanolyan, ami szuper volt. Oké, külsőre nem, de egy szavam nem lehet Emily Bluntra, szerintem csodás Full Metal Bitch volt.

Ha már Rita… Egy kicsit jobban szerettem az Emily Blunt-féle karaktert. A regényben túl sok mindenről lehullt a lepel, és megtudtuk, hogy nem csak az időhurok miatt lett olyan nagyszerű Rita, amilyen, hanem már alapból eléggé csodanő volt. Az ilyesmiből már kezd egy kicsit sok lenni. Mindenki csodás, mindenkinek van valami szuperképessége. De ebbe már nehéz beleélni olvasóként magamat, hiszen az élet nem így működik. Lehetünk valamiben jók, sőt, kifejezetten tehetségesek is, ritkán van olyasmi, amiben ennyire tökéletesek lennénk.

A történetet Keiji meséli el, és leginkább az ő szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Néha egy kicsit össze volt keverve a múlt és a jelen idő, ami nem tudom, miért történt. Talán a fordítás (japánról angolra)? Na, mindegy. Ami egy kicsit törést okozott, az a Ritáról szóló rész volt, mivel ott E/1-ből hirtelen átváltott E/3-ra a narráció, és nem arról volt szó, hogy Keiji továbbadta a Ritáról szerzett ismereteit az olvasóknak.

Egy kicsit tehát összetört a Ritáról alkotott kép, viszont kárpótolt a szabados nyelvhasználat és a cinikus humor. De nem csak vicces megfogalmazások voltak a könyvben, hanem komoly felvetések is. Választ nem feltétlenül kaptunk rájuk, de ettől függetlenül sok helyen elgondolkodtató volt a szöveg.

There is what we desire to do, and what we are able to do. When those two things don’t coincide, which path should we pursue to find happiness?

Egy dolog, amit csinálni szeretnénk, és egy másik, amihez tehetségünk adatott. Ha ez a kettő eltér egymástól, vajon melyiket kell választani a legteljesebb boldogsághoz? (fordítás innen)

Rita finally understood. This was what war really was. Every soldier who died in battle was nothing more than another figure in the calculus of estimated casualties. Their hardships, joys, and fears never entered into the equation. Some would live, others would die. It was all up to the impartial god of death called probability.

Rita végül megértette. Erről szól a háború. Minden egyes bevetés közben életét veszítő katona az áldozatok előre megbecsült számának egy újabb töredéke. Nehézségeik, örömeik és félelmeik sosem számítanak az egyenletben. Néhányan életben maradnak, míg mások meghalnak. Minden a halál tárgyilagos angyalán, a valószínűségen múlik.

Nagyon tetszett, hogy bár a történet Japánban játszódott a történet, az író kitért az amerikaiak és japánok közötti nyelvi különbségekre: kialakítottak egy egyszerű, könnyen elsajátítható angolt, ezt használva kommunikáltak az emberek. Voltak olyan alkalmak, amikor valaki japánul szólt Keijihez, és ő meg is lepődött rajta, hogy az anyanyelvét hallja. Az ilyen apróságok tették igazán nagyszerűvé és hitelessé a regényt.

Az akciójelenetek száma a regény végéhez közeledvén nekem már egy kicsit túl soknak bizonyult, de ez csak az én személyes preferenciám. Biztos, hogy vannak olyanok, akik szeretik az ilyesmit. Én jobban szeretem az emberek lelkivilágára koncentráló részeket. Viszont ahogy elértünk ide… na, onnantól érezhettem úgy, hogy egy új történetet olvasok. Mivel a filmben nem ugyanaz a sztori vége, mint a könyvben. Sokan írják, hogy egyik vagy a másik jobb volt, de nekem mindkettő ugyanannyira tetszett. Szerintem a filmhez jobban illett az, ami ott volt, a könyvben pedig ez ütött nagyobbat. De tetszett, hogy mert az író bátor lenni, és olyan fordulatot adott a történetnek, amire nem feltétlenül számít az ember, amikor kezébe veszi a regényt a film után.

Jó kis olvasmány volt, kifejezetten lekötött, ami nagy szó, mert ezt ritkán sikerül elérnie a regényeknek az utóbbi időben. Ezt viszont kifejezetten szerettem volna tovább olvasni minden egyes alkalommal, amikor le kellett tennem. 10-ből 8,5 pontot adok neki, leginkább az akciójelenetek és a fegyverek részletes leírása miatt. Tudom, hogy kellettek, de ez olyasmi, amit filmben szívesen nézek, hallgatok, könyvben viszont nem feltétlenül érdekel. Mindenesetre egy szuper regényről van szó, ajánlom mindenkinek, aki szereti az időhurkos sztorikat!

Borító: 7/10
Sztori: 9,5/10
Kedvenc karakter: Rita Vrataski
Amit leginkább élveztem: A befejezést és a cinikus humort.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük