Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.
Még februárban vettem meg a Részlegesek-trilógiát, és szinte rögtön el is kezdtem olvasni, mert tudtam, hogy ez nekem való sztori. Aztán valahogy abbahagytam. És inkább elolvastam a Nem vagyok sorozatgyilkos könyveket. Azonnal beszippantottak, nagyszerű volt a stílus, és bár nem azt mondom, hogy tökéletes lett volna a sorozat (aminek hamarosan jön a következő része!), de nagyon jól szórakoztam. Pedig azt hittem, inkább a Részlegesek a nekem való…
De nem tévedtem nagyot. Tényleg nekem való. Csak túl kellett jutnom az elején, ami egy kicsit száraznak és túl részletgazdagnak tűnt. Tudom, hogy szükség volt a világ felépítésére, arra, hogy elmagyarázza, mi hogyan működik, mi motiválja a szereplőket, stb. Egyszóval meg kellett teremteni a történet hátterét. Csakhogy, mivel E/3-ban játszódik a történet, egy kicsit mintha szenvtelen lett volna a szöveg, már ha lehet ilyet mondani. Ehhez hozzájárult az is, hogy viszonylag sok szereplő van, még akkor is, ha egyértelműen Kira a főszereplő. Tulajdonképpen nem volt rossz E/3-ban íródott könyvet olvasni, de már nagyon hozzászoktam az E/1-hez, és talán itt is jobban működött volna. (A Maze Runnernél például egy kicsit sem zavart a dolog, sőt, üdítően hatott. Viszont, ott jobban ki volt hangsúlyozva, hogy Thomas a főszereplő.)
Amint túljutottam ezen (ez nagyjából 30%-nál történt meg), elkezdtem falni a sorokat, az oldalakat. Már rég aludnom kellett volna, de azért elolvastam még egy oldalt, majd még egyet. Néhány óra alatt 30%-ról 70%-ig jutottam. Aztán másnap befejeztem a könyvet, és bele is kezdtem a következő részbe. De ne ugorjunk annyira előre… Lehetséges, hogy én voltam más hangulatban, de az is lehet, hogy jobban beindult már a cselekmény, főleg azután, hogy felbukkant Samm.
Tulajdonképpen a sztori most, 2015-ben nem új a nap alatt, lehet, hogy akkor, három évvel ezelőtt sokkal újszerűbbnek hatott. Az emberiség nagy részét kiirtotta egy RM nevű vírus, amit az úgynevezett Részlegesek hoztak létre. Ők azok a génmanipulációval létrehozott, emberi DNS-t is tartalmazó szuperkatonák, akik fellázadtak az emberek ellen. Az RM miatt sorra halnak meg a csecsemők, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi generáció kihalásával végleg eltűnnek az emberek a föld felszínéről. Kira Walker orvostanhallgató, és mindenáron meg akarja találni a vírus ellenszerét. Bár nem olyan fantasztikusan egyedi az alapötlet, jól fel van építve a világ, hiteles és érdekes környezetet szolgáltat.
Magát Kirát egy kicsit tucatszereplőnek érzem, de azért kedvelem, teljesen alkalmas főszereplőnek. A többiek annyira nem hagytak nyomot bennem, hogy őszinte legyek. Kivéve persze Sammet, aki Részlegesként kifejezetten izgalmas karakternek bizonyult, hiszen titokzatos – arról nem is beszélve, hogy mindenféle emberfeletti képességgel rendelkezik, na meg persze szexi is. Ez alapján foghatjuk is a fejünket, hogy adott a szerelmi háromszög meg a nyáladzás, de ilyesmiről szó sincs. Van benne egy kis szerelem, de ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy Kira és a barátja, Marcus más nézeteket vallanak bizonyos kardinális kérdésekben, és emiatt néha konfliktus alakul ki kettejük között. (Azért női olvasóként remélem, hogy később lesz valami izgalmas Sammel, Marcus nekem uncsi, tipikus Gale-nek érzem őt, aki végül úgyis hoppon marad. Aztán ki tudja, talán Wells meglep a harmadik kötet végére. :) )
A bejegyzés végére maradt a szokásos technikai jellegű értékelés. Ahogy a Fumaxtól már megszokhattam, ismét nagyon igényes mind a szöveg, mind pedig maga a könyv kivitelezése. A szöveggel kapcsolatban talán csak annyi megjegyzésem lenne, hogy úgy látom, a kiadó a „helyes” nyelvtani formákat követi, amivel nekem egyébként nincs bajom, bár azért az meglepő, amikor egy random 16 éves azt mondja, hogy „amely”. Szerintem pont ezért hívták fel a figyelmet az én kiadómnál, hogy inkább próbáljunk meg a „helyes” helyett az élőbeszédhez igazodni. A leíró részeknél nem zavartak ezek, egyébként is egy kicsit bonyolultabb a könyv megfogalmazása, egyszerűen ilyen a stílus. Ez egyébként tök jó, mert úgy látszik, Wells többféle stílusban is képes alkotni, hiszen a John Cleaver könyvek sokkal közvetlenebb hangvételűek. Egy-két apróságot találtam benne, amin azért megakadt a szemem, mert én ezt fordítóként/szerkesztőként máshogy csináltam volna, illetve akár félrefordításnak is vehetjük őket. Nem jegyeztem fel őket, de ilyen például az, hogy a ház „masszív” volt. Ez nyilván massive volt eredetileg, ami itt, ebben a jelentésében annyit tesz, hogy hatalmas volt. Utána még meg is jegyzik, hogy egy ilyen nagy háznál biztos könnyebben megtalálják, amit keresnek. Meg volt egy-két szó, ami érdekesen hatott magyarul, mint például a protestál (simán ellenkezik értelemben, valaki ellentmondott valakinek). De ezek tényleg csak apróságok voltak, nekem megakadt rajta a szemem, de szerintem másnak fel sem tűnne.
Mindent összevetve ismét szuper könyvet olvastam a Fumaxtól és Dan Wellstől, már bele is kezdtem a második részbe! :) Kb. 8/10-es ez a könyv, de csak azért vontam le pontot, mert annyira nem volt eredeti az alapötlet, és egy kicsit lassan indult be. Ezt leszámítva nagyon jó volt.
ui.: Ó, igen, azt el is felejtettem megemlíteni, hogy a borító csodás! Öröm ránézni erre a könyvre. :)
Borító: 10/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Samm
Amit leginkább élveztem: A Samm és Kira közötti interakciót.