.
.
.
A „reality storm” draws and unusual cast of characters together. They take shelter in a tavern, where they amuse each other with their life stories. Although Morpheus is never a focus in these stories, each has something to say about the nature of stories and dreams.
.
.
.
Ebben a részben egyfajta Dekameronként több különböző történetet olvashatunk el. Az alapsztori az, hogy egy férfi és egy nő Chicagóba tartanak, csakhogy hóviharba kerülnek és balesetet szenvednek. Így jutnak el a Worlds’ End nevezetű fogadóba, ahol különböző lények történtekkel szórakoztatják egymást.
„A Tale of Two Cities”
Nagyon különös történet volt, igazán tetszett. Egy férfi átkeveredik a saját városának egy olyan változatába, amelyről ő maga azt gondolja, hogy a város álma. Sokáig bolyong, több mindenkivel találkozik és folytat érdekes beszélgetéseket, majd végül… Áh, nem spoilerezem el, olvassátok el, megéri! :)
„Cluracan’s Tale”
A Season of Mistsben bemutatkozó „tündérek” egyike, Cluracan meséli el a történetét, amikor is egy Aurelian nevezetű városba küldi őt a királynője, hogy simítson el némi politikai viszályt a két „birodalom” között, csakhogy Cluracan próféciát mond az uralkodónak. A bebörtönzött tündért végül Morpheusnak kell kiszabadítania…
„Hob’s Leviathan”
Egy Jim nevű fiú meséli a történetet, aki Ázsiából Európába hajózva különös vendéggel találkozik… Több történet is van a történetben, érdekesen szőtt rész, az biztos. Ezt is szerettem.
„The Golden Boy”
Ebben a részben a kerettörténet egyik utasa, Brent találkozik valakivel a fogadó emeletén, aki elmeséli neki Prez Rickard történetét. A fiúét, aki arra született, hogy elnökké váljon, és valóra is váltja ezt az álmát. De hogy pontosan mi is történik vele, azt elolvashatjátok ebben a különös, könnyed hangvételűnek tűnő, ám nagyon komoly témákat boncolgató képregényben.
„Cerements”
Ebben a részben a necropolis Litharge egyik tanonca mesél kalandjairól, illetve a temetésre specializálódott, „alviláginak” tetsző városáról. Ez is nagyon érdekes, és később ismét fel fog tűnni.
Nagyon jó volt, csak az elejét találtam egy kicsit unalmasnak, de amikor már maguk a történetek jöttek, mindet lenyűgözőnek találtam. Az pedig főleg tetszik, hogy ennyire összefonódik az előző, illetve a következő részek tartalmával; Gaiman mesterien szőtte a történet szőttesét. 9/10.
Borító: 8/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: Cluracan
Amit leginkább élveztem: Az összefonódó szálakat és az elgondolkodtató témákat.