Penelope Asch szuperhős akar lenni. A szülei is azok. Egy őrült tudós erejével bír, és a világát olyan eszméletlen kütyük tarkítják, amiket még ő maga sem ért pontosan. A két legjobb barátjának is van szuperképessége.
Az általános iskolában a jó és a rossz között húzódó határvonal még tisztán látszik, a valóságban azonban már semmi sem ilyen egyértelmű. Csupán annyi kell, hogy az egyik hős tanonca verekedést kezdeményezzen, és onnantól kezdve Pennyt és a barátait gonosztevőként tartják számon. Mindeközben Pennynek igen kemény leckét kell megtanulnia a gonosztevéssel kapcsolatban: azt, hogy nagyon is jól csinálja!
Gonosz lángelmék, különleges páncélzatú szuperhősök, sárkányvérrel teli üvegcsék, földönkívüli harci drónok, alakváltók és szellemek – nem számít, mivel bombázza Pennyt a szuperképességekkel teli világ, barátaival megtalálják a győzelem kulcsát. Kénytelenek. Ha nem veszít egyetlen csatát sem, talán sikerül tisztáznia a nevét még mielőtt a szülei rájönnek, mi történt.

Megörültem ennek a könyvnek, mert végre valami belevaló science fictionös, fantasys, űrlényes (na jó, űrlények nem igazán vannak benne), menő könyvet fordíthattam. Ráadásul gyerekkönyvről van szó, ami mindig külön kihívás, hiszen úgy kell visszaadni az eredeti szöveget, hogy az a célközönség számára élvezetes legyen (ami gyerekek esetében néha nem olyan könnyű, hiszen nagyon ügyelni kell a szóhasználatra, de közben nem szabad hülyének sem nézni a gyerekeket), viszont tartani kell a szerző stílusát is, ami ebben az esetben sokszor elég bonyolult volt. Merthogy Roberts nagyon értelmes író, és sokszor hagyja, hadd bogarásszák ki a dolgokat az olvasók, úgyhogy nem rág az ember szájába mindent.

Bár a történetet Penny meséli el (aki supercool, tekintve, hogy egy férfi írta a könyvet, és így egy igazán belevaló karaktert kaptunk), szinte ugyanolyan fontosak a legjobb barátai, Claire és Ray is. Mindannyiuknak külön személyisége van, és bár mindegyiküket némi titokzatosság veszi körül, tehát nem minden oldalról mutatja be őket Roberts, mégis élő, lélegző karaktereknek tűnnek. Nem átlagosan, de teljesen hihetőek.

Rajongói kép; a Légyszi, ne mondd el a szüleimnek, hogy szupergonosz lettem! egyik jelenetét ábrázolja.

Rajongói kép; a regény egyik jelenetét ábrázolja.

Nagyon tetszett az egész felépített világ, a szuperhősök és a gonosztevők szüntelen harca, a két oldal elfogulatlan bemutatása, és a közöttük húzódó vonal elmosódása. Tele van érdekes karakterekkel, és maga a sztori is érdekes, bár talán az első fele egy kicsit hosszúra nyúlik, így érdekes a történet íve. Persze az, hogy hosszú az eleje, még nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, ugyanis rengeteg mindent megtudunk az első fejezetekben, megtörténik a világ megalapozása, felépítése, a szereplők bemutatása. Mindezektől függetlenül azért egy kicsit hosszú a könyv, nagyjából kétszer annyi szövegről van szó, mint egy átlagos gyerekkönyv esetében. Ami nem gond, csak fel kell készülni rá lelkiekben. Nem olyanoknak való, akik megrettennek egy kis olvasástól… :)

A végére már igazán beindul a történet, és szép kerek lezárást is kapunk – ami persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne folytatni, merthogy van folytatás. Sőt, készül a harmadik regény is. :) Azt egyelőre még nem tudom, hogy megjelenik-e magyarul, de ha igen, mindenképpen szólok, illetve látni fogjátok a blog oldalsó sávjában is, ha éppen azt fordítom. A borító nekem nagyon tetszik, szerintem élőben még szuperebb, mint képen, pedig amúgy is jól néz ki. Szerettem dolgozni vele, bár néha igencsak meggyűlt a bajom a különböző nevek fordításával, de remélem, hogy a szerkesztővel együtt sikerült elég leleményesnek bizonyulnunk a fantázianevek magyarra ültetésében. Remélem, sokan megpróbálkoztok vele, és tetszeni is fog! :)

7 hozzászólás

  1. Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de nekem kell egy Laborpatkány. Tisztára úgy viselkedik, mint egy kutya. :D

  2. Author

    A tiéd lehet, én inkább valami érdekes kütyüt szeretnék. :)) Esetleg egy kis varázslatot. :D

  3. A végén nekem az ütötte a lelkemet meg hogy Vera nem maradt a csapat tagja, ez teljesen kikészített. A második könyv magyarra fordított verziója mikorra várható??

    1. Author

      Bocsi a kései válaszért, csak most láttam a kommentedet: sajnos nem tudom, egyelőre nem bíztak meg a fordítással. De ha történik valami változás az ügyben, mindenképpen jelzem. :)

  4. Szép estét, nem tudja esetleg hogy valaha lesz e fordítása a további részeknek? Évek óta már hogy elolvastam az első kötetét, imádom, és szívesen olvasnám tovább viszont a beszédfogyatékosságom miatt az angol nagyon nehezemre esik, próbáltam megtanulni (10 éve, ha nem több ) de sikertelenül, nem egyszer olvastam már el az első kötetét, de szomorúan vélem felfedezni hogy évek óta senki se fordította le a másodikat, se harmadikat és sorolhatnám….

    1. Author

      Kedves Niki! Sajnos nem tudok róla, hogy jönne a folytatás, és ilyen sok idővel a megjelenés után nem is túl valószínű, de pontos információval csak a Könyvmolyképző Kiadó tud szolgálni, nekik érdemes írni. :)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük