A 2011-es Tanu Weds Manura azért figyeltem fel, mert van egy zumbakoreográfiánk a fenti dalra. Azt már rögtön láttam, hogy romantikus filmről van szó, és mivel épp kifejezetten romantikus hangulatomban vagyok, nagyon izgatta a fantáziámat, úgyhogy ma meg is néztem.
A történetről röviden annyit, hogy Manu hazatér Indiába Londonból néhány hétre, ugyanis a szülei feleséget akarnak neki keríteni, amibe ő bele is egyezik. A választás Tanura esik, akiről később kiderül, hogy bár a szülei minden szépnek és jónak elmondták, valójában született lázadó és esze ágában sincs hozzámenni Manuhoz.
Ez alapján még a 6,6-os imdb-s pontszám ellenére is szuper kis történet kerekedhetett volna ki a filmből, de nem sikerült teljes mértékben felérnie az elvárásaimhoz.
A legnagyobb probléma Tanuval karakterével volt. Nagyjából értettem, mit szerettek volna a készítők ábrázolni vele, mégis egysíkú volt, és nem éreztem úgy, hogy igazán sikerült volna fejlődnie a történet során, pedig lett volna rá alkalma. Nem hiszem, hogy sokan a szívükbe zárnák a karaktert, ugyanis egy igazi elkényeztetett királykisasszonyról van szó, akinek az a legjobb szórakozása, hogy szándékosan az ellentétét teszi annak, amit elvárnak tőle. Még a legjobb barátnője is igen alaposan beolvas neki, és figyelmezteti, hogy ideje lenne felnőnie, az egyetemista évek már elmúltak.
Manut szerettem, bár egy kicsit papucsnak tűnt. De talán inkább csak a kedves, önfeláldozó fiú szerepe lett ráosztva, aki mindig a sajátjai elé helyezi mások igényeit, még akkor is, ha ez a saját boldogtalanságát okozza. Nála viszont volt karakterfejlődés, először csak suttyomban, majd később nyíltan is harcba szállt szíve hölgyéért. Olyan szimpatikus volt a színész/a karakter, hogy még azt is elnéztem neki, hogy első pillantásra beleszeretett Tanuba. Néha már-már maflának tűnt, olyannak, akibe lépten-nyomon belerúgnak, viszont ezt nagyon jól ellensúlyozta az, hogy a színész hihetetlenül jól át tudta adni Manu fájdalmát. Határozottan ezek voltak a legmélyebb és legszebb jelenetei a filmnek. Illetve az is nagyon tetszett, amikor kiöntötte a lelkét Tanunak, és megkérdőjelezte, vajon érdemes volt-e egész életében szófogadó jófiúként élnie.
A mellékszereplők aranyosak voltak és üdítőek, csodálkoztam, hogy nem feltétlenül jutott mindegyiknek happy end. Ez persze nem baj, inkább valamelyest realisztikussá tette a történetet. Emellett a képi világ is nagyon tetszett, és nemcsak a díszes, esküvői részek, hanem a lerobbant házak, az, hogy Manu a háztetőn aludt. India egy teljesen más világ, számunkra kifejezetten idegen, sokszor érthetetlen. Ami igazán meglepő volt számomra, az a rengeteg angol kifejezés volt az egyébként hindi beszélt nyelvben. Valóban így beszélnének Indiában? Könnyen el tudom képzelni, végül is mégiscsak brit fennhatóság alatt álltak.
A történet maga egy kicsit kusza volt, és bár néha úgy tűnt, hogy igyekszik megszabadulni a kliséktől (például akkor, amikor Manu a kialakult helyzet miatt el akart menni a barátja esküvőjéről, és Tanu utánarohant a vasútállomásra), de a helyettük hozott fordulatok valahogy idétlennek hatottak. A cím által előrevetített happy endben mindenesetre nem kell kételkednünk, ez pozitívum.
Összeségében nem volt ez rossz, és mindenképp megnézem a tavaly bemutatott második részt, ami kissé fantáziátlanul a Tanu Weds Manu Returns címet kapta. Meglepő módon a második részre kétszer annyi szavazat érkezett imdb-n, mint az elsőre, és ez már 7,8-on áll. Mindenképpen megírom a véleményemet, ha megnéztem. :) Számomra ez 6,5/10 volt. Voltak szerethető, sőt, nagyszerű és megható pillanatai, de kissé kiforratlan volt.