Hiszel abban, hogy szellemek, démonok és Látók élnek közöttünk?
Evie O’Neillt unalmas szülővárosából New York nyüzsgő utcáira száműzik – amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New Yorkban tobzódnak az illegális italmérések, a Ziegfield lányok és a pimasz zsebtolvajok. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
A lány attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, testén egy titkos jellel, és Willt a helyszínre hívják, Evie ráébred, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.
Ahogy beleveti magát a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb históriák kerülnek napvilágra a sosem alvó városban.
Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják.
Theta, a táncosnő, a múltja elől menekül.
Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget.
És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt…
Nem most kezdtem el olvasni Libba Bray könyvét, kifejezetten lassan haladtam vele, mert jó hosszú időszakokra félreraktam. Ez nem a könyv hibája, hanem a végéhez közeledő mesterképzésemé, kevés időm volt és akkor is fáradt voltam, úgyhogy nem igen olvastam. De ez lényegtelen, térjünk is rá a könyvre…
Egy kicsit talán lassan indul be a sztori, de voltak kifejezetten érdekes karakterek, akikkel bármi történt, azt kellemes volt olvasni. A kedvencem Evie volt, függetlenül attól, hogy közel sem tökéletes vagy erkölcsileg feddhetetlen lányról van szó, és az elején többször is felelőtlen fruskának tartottam – ami csak dicséri Libba Brayt, hiszen erről szóltak a húszas évek Amerikában a gazdagok számára. Evie igazi flapper és bár a szíve mélyén jó, azért be-becsúszik nála jó pár kifogásolható tett és gondolat is.
Idővel a többi karakter is viszonylag érdekessé vált, főleg, ahogyan ki-kiderültek a titkaik. Thetát is megkedveltem (bár nem zártam annyira a szívembe, mint Evie-t), és Mabel és a fiúk is szimpatikusak voltak, főleg Jericho, de nagyon emberi volt Sam és Memphis is, és Willt is kedveltem. A többi élettörténet (pl. Ida Knowlesé) is kifejezetten érdekes, sőt, akár szívbemarkoló tudott lenni. Nagyon jó a karakterábrázolás, mindenki érdekes és hiteles, de ez részben annak is köszönhető, hogy előre tudja az olvasó, lesz itt még idő bőven arra, hogy mélyebben megismerjük a karaktereket.
Ugyanis sok helyen nagyon érződött, hogy ez a könyv egy nagyobb, szövevényesebb történet első részlete, amit én a sok-sok karakterével együtt kifejezetten élveztem, és már előre dörzsölöm a tenyeremet, mert tudom, hogy a végén minden szál összeér majd, illetve remélhetőleg el is lesz varrva. Szeretem az ilyesmit.
Románcból is kaptunk valamennyit, sőt, dupla szerelmi háromszög is volt (talán nem árulok egy nagy titkot, ha leírom, hogy a Mabel-Jericho-Evie + Jericho-Evie-Sam triókról van szó), és bár persze rögtön Jerichónak és Evie-nek kezdtem el szurkolni, szerintem lesz itt még egy-két fordulat meg huzavona. És volt egy másik pár is, de ezt a fordulatot nem lövöm le. Abszolút nem vitte túlzásba a románcot az írónő, és tulajdonképpen pont elég volt ennyi. Ami volt, az nagyon kedves és hiteles volt, semmi komolyabb dolog, csak pár csók csattant el, meg volt egy kis kézfogás. Viszont ennyi kellett, enélkül talán kevesebb lett volna a történet.
Maga a titok, a nyomozás és a természetfeletti erők kicsit kuszának tűntek, de azért nem vészesen. A Látók képességei izgalmasnak tűnnek, ebből a második részben – a fülszöveg alapján – több is lesz. És ha már második rész, pont a múlt héten jelent meg a második rész, úgyhogy nem kell sokat várnom, olvashatom is Evie-ék újabb kalandjait.
A fordítás jó volt, látszott, hogy Libba mellett Dorka is rengeteg kutatómunkát fektetett a könyvbe, erről első kézből értesültem, az e-mailezés mellett volt, amiért ráadásul együtt is mentünk el könyvtárazni. A szerkesztéssel már annyira nem voltam megelégedve, volt egy-két dolog, amit én átírtam volna, és ezt objektíven mondom, nem úgy, hogy nekem a másik formában jobban tetszett volna. Maga a könyv nagyon szép volt, tetszett, hogy a fejezetek elején olyan szép minta volt, és talán egy elgépelés volt benne csak, azt hiszem tud helyett tudd volt a vége felé valahol, vagy valami ilyesmi. A borító is nagyon szép, örülök, hogy ezt választották a kiadónál. Talán annyi, hogy a Valami sötét és gonosz felébredt… helyett mehetett volna rá az eredeti borítón lévő szöveg, a Bright lights are hiding dark secrets…, ami magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy A vakító fények mögött sötét titkok bújnak meg… (A magyar borítón olvasható szöveg egy másik angol borítón van, másik képpel.) De ez tényleg csak személyes preferencia, nekem ez jobban tetszett volna.
A többi borító is szép, egyébként, szerintem egy külön posztot szentelek majd neki, hogy megmutassak párat.
Összességében tehát nagyon tetszett, élveztem a húszas évek pezsgését, hogy kiszámíthatatlan volt sok helyen a történet és hogy annyira hitelesek voltak a karakterek. 8/10-et adok rá, a levonás csak azért járt, mert kissé bő lére eresztette a dolgot Libba; a kevesebb néha több.
Borító: 9/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: Evie
Amit leginkább élveztem: A húszas évek, a flapperek, a csillogás és a hiteles karakterábrázolás.
Kép forrása: Little, Brown Young Readers