Az álmok utáni vágy vonzza a holtakat, és ez a város tele van álmokkal.
Egy természetfeletti sorozatgyilkossal való leszámolás után Evie O’Neill felfedte Látó mivoltát: bele tud látni másik titkaiba. Hátborzongató képességének köszönhetően igazi média kedvenccé vált, kiérdemelve az „Amerika BűbáJósa” címet. Mindenki odáig van a város legújabb sztárjáért… mindenki, kivéve a többi Látót.
A zongorista Henry DuBois és a kínai negyedben élő Ling Chan szintén Látók, akik azonban igyekeznek adottságukat titokban tartani: azt, hogy képesek utazni az álmok között. Míg Evie kiváltságos életét éli, New Yorkban a rejtélyes álomkór szedi áldozatait.
Mialatt Henry elveszett szerelmét keresi, Ling pedig egy kirekesztő világban próbál boldogulni, álmukat egy gonosz erő szállja meg. És mindezek mögött egy cilinderes férfi várakozik, akinek tervei minden képzeletet felülmúlnak… A kór egyre terjed, vajon képesek lesznek a Látók alászállni az álmok világába, hogy megmentsék a várost?A Látók sorozat izgalmas, hátborzongató folytatása. A Printz Award nyertes New York Times bestsellerszerző, Libba Bray New York rejtett, misztikus mélységeibe invitálja az olvasót.
Nagyjából egy hónapja olvastam A Látók 1. részét, és nagyon tetszett. Nem volt tehát kérdéses, hogy elolvasom a második részt is, főleg, hogy ezt is megkaptam Dorkától ajándékba. :)
Egy kicsit másnak éreztem ezt a részt, főleg a történet íve és egyfajta kiszélesedése miatt. Természetesen viszontlátjuk az első kötetből már ismert szereplőket, Evie-t, Samet, Jerichót és Mabelt, valamint Thetát, Memphist és Henryt (Will bácsi nem sokat szerepel). És kaptunk egy új szereplőt is, Linget, a kínai lányt. Az első részben főleg az Evie-Jericho-Sam trión volt a hangsúly, most viszont ez eltolódott, és Henry és Ling kerültek a középpontba. Ez eleinte zavart, főleg, hogy a már megszeretett trió csak úgy sziporkázott, amikor egymással kommunikáltak, de idővel kezdtem megszeretni őket, főleg Linget. Henry kevésbé lopta be magát a szívembe, valahogy ellenszenves volt a Louis iránti görcsös, mindent és mindenkit semmibe vevő ragaszkodása.
Ling főleg azért tetszett, mert kínaiként egy új kultúrát, egy új életformát, életérzést hozott be a könyvbe, ráadásul ő maga sem akármilyen karakter. Nagyon tetszett, hogy ennyire nyers, nem alakoskodik, üdítő volt. Bár elég visszahúzódó és magának való, valamennyi karakterfejlődést tapasztalhatunk nála (úgy sejtem, ez a továbbiakban még inkább kibontakozik majd). Henry az előző részben viszont kicsit jobban tetszett. Ahogy azt már fent említettem, zavaró volt az elvakult ragaszkodása, és az, hogy mintha szemellenzőt viselt volna, csak egyetlen cél lobogott a szeme előtt. Theta és Memphis az a páros, akik a leginkább hidegen hagynak, és ebbe beletartozik Isaiah és Vak Bill is. Érzem, hogy lesz még szerepük, de valahogy nem sikerült megkedvelnem őket. Talán Thetát, ő néha vicces, de valahogy akkor sem. Úgy érzem, nem lenne kevesebb a regény, ha nem lennének benne.
A történetnek, mint ahogyan fent már említettem, kicsit más íve volt, kicsit lassabban állt össze a dolog, nem teljesen értettem, hogyan fognak összeérni a szálak, de aztán végül, úgy félúton megvilágosodtam. Ez nem volt baj, csak sok-sok fejezet után is azt éreztem, hogy még mindig csak építkezik az írónő, hogy felvezeti a sztorit. Egyébként érdekes volt, úgyhogy nem panaszkodom. A könyv végi csavart már előre sejtettem, de azért másoknak okozhat meglepetést, szépen fel van építve.
Az egyetlen gondom a már megszokott leíró részekkel volt, kicsit untam azokat az oldalakat, ahol annyi leírás volt, és nem történt igazán semmi. Értem én, hogyan kapcsolódtak a történethez, meg egyfajta baljós hatást is keltett, de a kevesebb ezúttal is több lett volna. Egyébként ismét le a kalappal az írónő előtt, ezen a könyvön is rengeteget dolgozhatott, látszik a sok kutatómunka hatása. A fordítás is tetszett, nagyjából ugyanazt tudnám elmondani róla, mint az első könyvnél, úgyhogy inkább nem ismétlem magam. :) A szerkesztésben megint találtam kivetnivalókat, de azért belefért, végül is mindenhova csúsznak hibák. Ó, igen, és Evie szóhasználatát még mindig imádom. A borító sem rossz, bár az előző szebb volt. Tudom, hogy átvették az angolt, de talán most jobban jártunk volna egy saját kreálmánnyal.
Szerintem nem is kell ajánlgatnom, akiknek tetszett az első rész, azoknak ez is fog. A kérdés már csak az, mikorra írja meg Libba a harmadik kötetet. Elméletileg 2017 tavaszán érkezik. Akkor, ha minden jól megy, talán az év vége felé meg is jelenhet magyarul. :) Ja, és: 8/10
Borító: 7/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Evie-Sam-Jericho
Amit leginkább élveztem: A különböző kultúrák vegyülését, a történelmi hűséget.
Kép forrása: Little, Brown Young Readers