Los Angeles in 2050 is a city of open doors, as long as you have the right connections. That connection is a djinni—a smart device implanted right in a person’s head. In a world where virtually everyone is online twenty-four hours a day, this connection is like oxygen—and a world like that presents plenty of opportunities for someone who knows how to manipulate it.
Marisa Carneseca is one of those people. She might spend her days in Mirador, the small, vibrant LA neighborhood where her family owns a restaurant, but she lives on the net—going to school, playing games, hanging out, or doing things of more questionable legality with her friends Sahara and Anja. And it’s Anja who first gets her hands on Bluescreen—a virtual drug that plugs right into a person’s djinni and delivers a massive, non-chemical, completely safe high. But in this city, when something sounds too good to be true, it usually is, and Mari and her friends soon find themselves in the middle of a conspiracy that is much bigger than they ever suspected.
Dan Wells új könyve? SF? Ráadásul ilyen témában? Hiszen én magam is annyiszor elgondolkoztam már egy ilyen világon! Amint megláttam, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom, és az is egyértelmű volt, hogy nem fogom tudni kivárni, hogy megjelenjen a Fumaxnál (ha jól tudom, egyelőre nem volt róla szó, hogy ki akarják adni), úgyhogy angolul kell elolvasnom.
A történetről dióhéjban annyit, hogy 2050-ben járunk, Los Angelesben, amikor már mindenkinek beépített számítógépe (ún. djinnije) van a fejében, így a nap huszonnégy órájában online-ak. A nem semmi hackerképességekkel rendelkező Marisa és a barátai csak úgy lubickolnak ebben a világban. Azonban egyik napról a másikra feltűnik egy drog, az úgynevezett Bluescreen, ami mögött hatalmas összeesküvés lapul. Marisáék természetesen nyomozni kezdenek, de mire ráeszmélnek, hogy ez náluk sokkal nagyobb, sokkal komolyabb dolog, és akár az életükkel is fizethetnek a kíváncsiságukért, már túl késő.
Az első fejezet nem fogott meg. Számomra valahogy nem működik az, amikor a szerző azt meséli, hogyan játszanak a karakterei. Az egyik fordításomban is volt egy ilyen jelenet, ott sem igazán tetszett. Itt abba is hagytam egy kicsit az olvasást, és csak később folytattam. Viszont akkor már sikerült berántania a világnak. Ez talán a legjobb az egész könyvben: a részletesen elképzelt jövő. Imádom az alapkoncepciót, a djinniket, mindent. Eszméletlenül jó. Bár a saját szememmel láthatnám.
A történet izgalmas volt, és ugyan azt nem mondanám, hogy mindenhol letisztultan logikusnak, de követhetőnek és élvezetesnek bizonyult. Örülök, hogy a végére összeértek a szálak, minden értelmet nyert. Persze, maradt egy-két nyitott kérdés, de ezek nagyobb horderejű titkok, és ez nem vesz el a történet kerekségéből, inkább izgatottsággal tölti el az embert, hogy mi lesz a következő részben. Tehát nem cliffhangerrel zárul, de maradnak elvarratlan szálak.
Egyetlen igazi bajom volt, mégpedig az, hogy valahogy nem tudtam igazán megszeretni a karaktereket. Szerintem nem tudtunk meg eleget róluk. Szimpatikusak voltak, de valahogy több kellett volna ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamat hozzájuk. Marisa barátnőit, Anját és Saharát folyton kevertem, pedig ha alaposan végiggondolom, egyértelmű, hogy melyikük melyik. Talán az is bezavart, hogy a Cherry Dogsban van még két (?) lány, akik máshol élnek, és valahogy egyszerre szakadt a nyakunkba a sok-sok szereplő. A fiúkat könnyű volt megkülönböztetni, ezzel nem volt gond, ők nem olvadtak így egybe.
Annak külön örültem, hogy erős női karakterek voltak, gamerek, programozók, amivel döntögetjük egy kicsit a sztereotípiákat. Mondjuk, néhol talán túlságosan is ki volt hangsúlyozva, hogy a lányok milyen okosak, míg Omar azt is alig tudja, milyen vírusirtót használ, de ez valószínűleg csak abban a társaságban volt ennyire feltűnő, nyilván Omar barátai vagy a húga sem igazán van otthon ennyire a technika világában. És az is tetszett, hogy Marisának robotkarja van (elvesztette a karját egy autóbalesetben, amikor még kicsi volt), sem személyiségét tekintve, sem fizikailag nem tökéletes. És ez jó. Az is igaz, hogy ez teljesen természetes abban a világban, nem nézik ki ilyesmi miatt, mert másoknak is van mindenféle mesterséges testrészük, de ez nem von le a dolog értékéből.
A könyv stílusa a szokásos, Dan Wellsre jellemző volt: néhol részletes leírások, de alapvetően könnyed, jól követhető, humoros írás. Igazi YA regény. A borító is tetszik, szeretem az ilyen futurisztikus dolgokat.
Összességében tehát elégedett vagyok, tetszett, és várom a következő részt. :) 8,5/10
Borító: 8/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: Bao (és Marisa)
Amit leginkább élveztem: A futurisztikus világot.