Amint az előző bejegyzésben említettem, már rögtön az első rész után belekezdtem a Millennium-trilógia második részébe, ami magyarul ‘A lány, aki a tűzzel játszik‘ címet kapta. Azóta már persze ezt is befejeztem és a harmadikat olvasom… :)

A cím megint egy olyasmi, amit nem teljesen értek. Az eredeti cím ‘Flickan som lekte med elden’, ami a Google Translate szerint egy múlt idejű mondat. Németre és angolra is átfordíttattam vele, de még magyarul is múlt idejű fordítást kaptam. Ehhez képest a magyar cím jelenidőben van. Ez természetesen nem vesz el a fordítás értékéből (amivel egyébként meg vagyok elégedve, nincsenek benne érthetetlenségek és logikus általában minden), de azért megjegyzést érdemelt.

A borító nem rossz, bár, hogy őszinte legyek, nekem az eredeti svéd jobban tetszik (erre a wikipedián bukkantam). Igazából elég minimalista, de ezzel semmi gond. Épp csak a leglényegesebb van rajta, illetve egy kis mondatocska „Csak hiszed, hogy vannak titkaid”, ami nekem felettébb tetszik.

A történetben továbbgyűrűzik Mikael és Lisbeth sztorija, bár ők most nem igazán találkoznak és leginkább csak külön-külön hajszolják ugyanannak az ügynek a megfejtését. Az egész ott kezdődik, amikor a Millennium legújabb munkatárság, Dag-ot és barátnőjét, akik a lánykereskedelemmel és prostitúcióval foglalkoznak, meggyilkolják. A rendőrök olyan nyomokat találnak, amik arra adnak gyanút, hogy Lisbeth követte el a gyilkosságokat, az ügyész a médiának azonban már úgy tálalja a dolgot, hogy valóban a lány volt az, aki megölte Dagot és Miát. És innen kezdődik meg a hajsza a valódi gyilkos után, ami Lisbeth múltjának feltárásával lehetséges csak.

A történet ismét jó volt, ám most nem ért véget a könyv végén, mint a Harriet Vangeres dolog, hanem „folytatjuk” jeligével szakad meg, hogy aztán a harmadik rész (A kártyavár összedől) ott vehesse fel a fonalat, ahol az előző leejtette. Kicsit talán összetettebbnek éreztem most a dolgot, és személy szerint nehezményeztem, hogy kevesebbet szerepelt benne Lisbeth és Mikael. Helyettük nagyobb szerepet kapott a rendőrség munkája, ami összességében nem volt rossz, csak így már talán egy kicsit túl sok volt a karakterek száma.

Azt hiszem, hogy ajánlgatásra nagyon nincsen szükség, mert aki olvasta az első részt, az úgyis elolvassa a másodikat is, de egy pontszámot talán azért kiosztok: legyen 8/10. Olvasásra fel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük