Humanity has colonized the planets – interstellar travel is still beyond our reach, but the solar system has become a dense network of colonies. But there are tensions – the mineral-rich outer planets resent their dependence on Earth and Mars and the political and military clout they wield over the Belt and beyond.Now, when Captain Jim Holden’s ice miner stumbles across a derelict, abandoned ship, he uncovers a secret that threatens to throw the entire system into war. Attacked by a stealth ship belonging to the Mars fleet, Holden must find a way to uncover the motives behind the attack, stop a war and find the truth behind a vast conspiracy that threatens the entire human race.
Bár láttam már a könyvet korábban is, csak a sorozat után döntöttem el, hogy nekem ezt tényleg mindenképpen el kell olvasnom. A sorozat nagyon jó volt, mégpedig részben azért, mert maga az alapötlet is nagyon jó – mármint az, hogy az emberiség kolonizálja a Naprendszert, és hogy milyen konfliktusok alakulnak ki a különböző bolygók/részek között. Sokszor eszembe jutott, és mivel ennyire szupernek tartottam a világot (és már nagyon várom a második évadot), belevetettem magam a könyvbe.
Előrebocsátom, hogy nem olvastam annyi SF-t, hogy azt állíthassam, igazi rálátásom van a műfajra. Ettől függetlenül nekem tetszett az alapfelvetés, a könyv hangulata, a nyelvezete. Valakinél olvastam, hogy kicsit túl sokszor kerültek a szereplők élet-halál helyzetbe, hogy aztán az utolsó pillanatban (sokszor deus ex machina) megmeneküljenek, ami igaz is volt, bár úgy érzem, hogy egy ilyen hosszú könyvben azért elfért. Nem egy rövid darab a Leviathan Wakes.
A szereplőket megkedveltem. Nem szeretem őket, csak kedvelem, így az sem zavar, ha esetleg meghalnak. Ami a főbb szereplőket illeti, nem teng túl a vérengzés, de azért nem is bízhatunk abban, hogy akit egyszer már valamennyire megismertünk, az úgyis életben marad. És ez pont így jó. Visszatérve arra, hogy miért nem szeretem a szereplőket: túlságosan életszagúak, azt hiszem. Nagyon emberiek, a maguk hülyeségével, rögeszméivel, makacsságával, és nem feltétlenül olyan emberek, akikkel szívesen töltenék heteket összezárva. Így, hogy bármikor le tudtam tenni a könyvet, semmi gond, de azért űrutazásra nem mennék velük – kivéve, ha az életben maradásról van szó, mert akkor nagyon leleményesek.
A két főhős Holden és Miller. Mindkettejükkel rokonszenveztem a történet folyamán, Miller érdekesebb, „mélyebb” karakter, mint amennyit a sorozatban láthatunk belőle. Ott nem igazán érdekelt, itt viszont szívesen olvastam az ő történetszálát és sokszor együtt éreztem vele. Holden egy kicsit kevésbé volt szimpatikus, mint a sorozatban, itt nagyon kijött az idealista hozzáállása, ami miatt sokszor szívesen képen töröltem volna. A polarizáció (idealista vs. kiábrándult) persze szándékos volt, és azt mondom, jól sikerült, mert nem tolták az olvasók arcába, viszont a lényeg átjött.
A történet is jó volt, tele fordulatokkal, egyszer sem éreztem azt, hogy unatkozom. Ilyen szempontból könnyed olvasmány, nincs tele tudományos háttérrel, ami szerintem nem baj. Aki azt akar, olvasson hard SF-t, ez nem az. Itt inkább az emberiség-emberség kérdésköröket érintette a szerzőpáros, ami nekem kifejezetten tetszett, és bár nem mentek bele mélyen, talán nem is ez a célja egy ilyen regénynek. Azt sajnos nem tudom megmondani, mennyire üt könyvben a nyomozás „végkimenetele”, mert én a sorozat miatt már tudtam, mit fognak találni, de ott nagyon jó volt, részben a vizuális megjelenítés miatt. Az viszont érdekes, hogy a sorozat első évada kb. az első könyv felét dolgozta csak fel. Ennek örülök, mert egyáltalán nem volt unalmas, és így sok-sok részt nézhetünk meg belőle.
Érdekes módon viszonylag sok mindent változtattak a könyvhöz képest. Van, ami jól sült el, van, ami kevésbé. Pl. Holden csapata nagyon összetartó a könyvben, a sorozatban viszont van némi széthúzás és bizalmatlanság, ami nekem nem tetszett. Az viszont tök jó volt, hogy a sorozatban nem csak Holdent interjúvolták meg a marsi hajón. Illetve, persze, érdekes volt a Földön játszódó rész is, ami nem tudom, hogy a későbbi könyvekben lesz-e, az első kötetben egyetlen árva szó sem esett róla. Pedig fú, de gyűlöltem azt az indiai nőt! (Nagyszerű alakítás a színésznő részéről és jól megírt karakter.)
Összességében tehát jó szórakozás volt, tetszett, mindenképpen elolvasom majd a többi részt is. 8/10