Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Most azt fogom csinálni, amit egyébként nem igazán szabad: értékelést írok egy olyan könyvről, amit már ezer éve olvastam. Egészen pontosan 2015 júniusában, pár nap alatt, ugyanis nagyon elkapott a hangulata. Azt hiszem, ez egy ilyen könyv, hangulat kell hozzá. De ha az megvan, akkor alig tudja letenni az ember.
Nagyon tetszett a könyv nyitása, és külön örültem, hogy Calderon nem nyavalygott olyan nagyon sokat a felesége halála miatt, és amikor mégis, akkor is inkább a maga önző módján tette. Ez valahogy közelebb hozta, emberibbé tette a karaktert, aki egyébként kívülről vicces, de valójában borzalmasan tenyérbemászó lehet. (Egyszer voltam egy On Sai előadáson, ahol mesélte, hogy néha feltesznek neki olyan kérdéseket, mint pl. hogy mit tennének a karakterei, ha egy szobába kerülnének vele. Erre ő azt mondta, hogy Calderon valószínűleg szóba sem állna vele, rangon alulinak érezné a dolgot.) Ennek a dualitásnak a jegyében bontakozott ki és tart a mai napig is a kapcsolatunk. Talán ez számomra a regény legnagyobb problémája: nehezen azonosulok a szereplőkkel.
A mellékszereplők zöme számomra a legkevésbé sem emlékezetes, egyedül Calderon sógora maradt meg (ő sem pont a személyisége, inkább a Calderonhoz fűződő kapcsolata miatt), illetve Oregon admirális, de neki is inkább csak a neve. Na jó, talán emlékszem még az admirális titkárnőjére is, valami B betűs, de rá csak azért, mert mindig ott ficegett az orrában valami szemölcs vagy mifene, és rettentően idegesített. :) A másik főszereplő, Taina sem lopta be magát igazán a szívembe. Nincs vele semmi baj, egyszerűen csak unom Japánt, mert annyian odáig voltak érte. Ha valami autentikus történetről van szó, semmi gond, sőt, nagyon érdekes országnak tartom, de emlékszem, az volt az érzésem, hogy mintha ez… ha nem is divatból, de a japános hullám miatt alakult így. Véletlenül sem állítom, hogy így van, de ez az érzés maradt meg bennem az egész japános vonal miatt.
Mivel egyik főszereplőt sem szeretem, ezért nem is igazán érdekel a románcuk sem. Viszont tetszik a világ, tetszik a társadalmi berendezkedés, a Játék, a nemesek. És tetszett maga a történet is. Sodró volt, pergő, minden lapja újabb izgalmat hozott. Az egyetlen kissé unalmas és kizökkentő rész a kardos jelenet volt, amikor Calderon egyesül Zorachhal. Azt nem igazán tudtam hova tenni, nem is kötött le annyira, és nem éreztem igazán odaillőnek ezt a transzcendens élményt, valahogy kilógott a regényből, hiába képezi részét a világnak. (Talán pont azért lógott ki annyira, mert akkor még nem tudtam, hogy milyen jelentős része ez a világnak, ez csak a második, jelenleg olvasott részben kristályosodott ki, legalábbis számomra.)
Összességében persze csupa jókat tudok mondani róla, nagyon élveztem, de hangulat kellett hozzá. Akkor ez épp megvolt. A második résszel nem jártam ilyen szerencsésen, azt letettem, egyszerűen nem kötött le. Ki kellett várni azt az időszakot, amikor élvezni kezdtem Calderon kapitány újabb kalandjait. A molyos értékelésem alapján ez egy 9,5/10-es könyv, szóval átszámítva legyen mondjuk 8/10.