Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.Csemegézz, érezz, érts!
Azt hiszem, érdemes leszögeznem már az elején, hogy én kifejezetten szeretem a novellákat, úgyhogy nálam előnnyel indult ez a gyűjtemény. Olyan is volt, mint amire egy novelláskötetnél számítok: az egyik történet jobban, a másik kevésbé tetszett, fogott meg éppen az olvasás pillanatában.
Voltak igazán ötletes novellák, amelyek nagyon tetszettek (Hogyan ölne Jung?; Az emlékkufár amit másokhoz hasonlóan én is sokáig „emlékfutárnak” olvastam ; Nyolc négyzetméter a világ; Orkszar- és barackillat); voltak olyanok, amelyek elgondolkodtattak (Mentsd meg Krisztust!; Dajkamese); és akadtak írások, amelyek nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményt (pl. a címadó Esővágy). De nézzük őket szépen sorban!
Jóvágású vérfarkas nősülne
Azt hiszem, jó ötlet volt ezt a novellát tenni előre, mert berántja az olvasót a novelláskötetbe azzal, hogy hirtelen találkozunk a Halállal, aki épp a lábát áztatja egy tóban. Maga a történet nem volt rossz, élveztem, bár nem éreztem azt, hogy fú, na, ez valami hatalmas élményt nyújtott. 3/5
Scar első bálja
Aranyos történet volt, de most nem vágytam Scarra meg Artúrra, és egyébként sem ők a kedvenceim a Szivárgó sötétségből. De azért tetszett, érdekes volt. Főleg Artúr és Scar vitáját élveztem, az adta meg a történet savát-borsát. 4/5
Hogyan ölne Jung?
Ez nagyon jó volt. Egy kicsit hosszú, de teljesen azonosulni tudtam a főszereplő életérzésével, nagyon tetszett a novella pszichológiai, lélektani vonatkozása is. Tetszett a háttérben lappangó sötét titok és a végkimenetel. Az egyik legjobb novella a kötetben. 5/5
A mágia ára
Tetszett, bár nem igazán éreztem, hogy egyedi lenne. Szívesen olvastam, de sejtettem a végkifejletet és nem igazán ragadott magával. Jó volt, jó volt, de egy emlékezetes novellához ennél több kell. 3/5
Az emlékkufár
Ezt először emlékfutárnak olvastam, de ahogy láttam, nem én voltam az egyetlen. :) Nagyon-nagyon jó volt az alapötlet, az már egy hajszálnyival kevésbé tetszett, amerre végül a történet haladt, de nem panaszkodom, nagyon jó volt. Ez is a legjobbak között van. 5/5
Sose szólj be egy varázslónak!
Totál aranyos sztori, kicsit mesés (úgy értem, fairy tale-es), merített a szokásos mesei elemekből (pl. az elvarázsolt herceg(nő), a három királyfi, a három próba), de ennél több volt. És nagyon szerettem a tolvajlány narrációját, nagyon jó hangja volt a karakternek. 4,5/5
Ébredés
Értem én, hogy miről szólt, meg amúgy nem volt rossz, de ez teljesen olyan sztori, ami bevezetője egy hosszabb kalandozós sorozatnak. Elment. Nem találtam benne semmi egyedit, viszont megérintett az, ahogyan a főszereplővel a démonok bántak. Ez persze Bea írói stílusát és tudását dicséri. 3/5
Csak mi, lélekharcosok
Bevallom, ezt most nem olvastam el, mert korábban már olvastam. Egy kicsit hosszúnak éreztem, egy kicsit különösnek, merengősnek, de összességében tetszett. Nem hagyott mély nyomokat bennem, nem érintett meg, de lehet, hogy ez csak az én személyes kapcsolatom a történettel, mert amúgy semmi baj vele. 3,5/5
Nyolc négyzetméter a világ
Ez egy nagyon egyedi és érdekes történet volt. Tetszett, hogy a főszereplő egy kád és tetszett a jövőbeli világ. És az is, ahogyan a kád vonzalma hirtelen megváltozott. :)) Aranyos kis történet volt, mondanám, hogy 5 pontos, de igazából nem, csak meghökkentő és újszerű volt a nézőpont. Valahogy nem hatott rám a szexuális tartalom, talán ez volt a baj vele. 4/5
Orkszar- és barackillat
Abszolút idétlen cím és fantasztikus alapötlet. Ráadásul a vége is pazar volt, ez valami olyasmi történetvezetés, amit én is a magaménak érzek. Nagyszerű volt, bár helyenként számomra egy kissé homályos és „kapkodó”. Ilyen volt a történetmesélés tempója, ezzel semmi gond. 5/5
Mentsd meg Krisztust!
Ez az egyik elgondolkodtató történet volt. Az a helyzet, hogy alapból nem vagyok odáig a vallásos sztorikért, de szerencsére Bea tudja ezt a helyén kezelni, és úgy előadni, hogy ne érezzem tukmálásnak, úgyhogy felesleges volt az elővigyázatosság részemről. Tetszett, bár ez egy olyan történet, amit igazán sosem fogok tudni hova tenni magamban. 4/5
Dajkamese
Szuper volt. Ez is kicsit olyan, amit nem tud az ember hova tenni, de abszolút tetszett. Szeretem az ilyen különleges gondolatmenetű, meghökkentő történeteket. És örültem, hogy nem volt hosszú, ez így pont megfelelőnek bizonyult. 5/5
Esővágy
Nagyon tetszik a címe, és éppen ezért sokat vártam tőle. De igazából nem kaptam. Mert nem volt benne semmi extra, elég egyértelmű volt, merre fut a történet. Talán túl sokat olvastam már ahhoz, hogy az ilyenek magukkal ragadjanak. Nem azt mondom, hogy rossz volt, de a nyelvezete is túlságosan romantikus-költői volt számomra, és a történet sem tudott magával ragadni. Ha reálisan pontozom, akkor 3/5, ha hangot adok a csalódottságomnak, akkor 2,5/5
Nagyon-nagyon remélem, hogy az Esővágy áttörést jelent majd, és ezentúl több novelláskötet is megjelenik majd, mert szerintem igenis élveznék az olvasók, csak eddig nem igazán találkoztak ilyesmivel, hiszen a szórakoztatóirodalom nagyrészt regényeket jelent itthon, maximum egy-két befutottabb írónak merik megjelentetni a novellásköteteit (gondolok itt pl. Neil Gaimanre). Egyébként ez szerintem abszolút nem volt Vörös pöttyös, és értem én, hogy ezzel szélesebb közönséghez jutott el a könyv, de szerintem nem illik oda. Akkor már inkább Arany pöttyös. De akár kaphatnának a novelláskötetek egy új kategóriát is… :) Összességében 8/10-et adok rá, nagyon élveztem.
Ó, és még annyit hozzátennék, hogy tetszettek az illusztrációk, határozottan hozzátettek az élményhez. A borítón lévő kép különösen szép lett (talán pont azért is helyeztem olyan magasra a mércét a novellával kapcsolatban).
U.i.: Ja, amúgy miért kell On Sai könyveit mindig a „bölcs” jelzővel illetni? Abszolút nem szándékom negatív kritikát megfogalmazni, mert tetszett a kötet és örülök, hogy megvettem, de én most ebben semmi olyat nem találtam, ami annyira nagyon bölcs lett volna.