Gyógyír a lovak és a szív sebeire…
A Heartland farmot lovak gondozására alakították ki az amerikai Virginia állam lankáin – ám sokkal több egyszerű lovas farmnál. Nincs még egy hozzá fogható hely: a múlt sebei itt begyógyulnak, és a rémült, bántalmazott lovak megtanulják, hogyan bízzanak ismét az emberekben.
Pegazus jelenti Amy múltjának utolsó darabkáját, azonban az állat szép lassan egyre inkább legyengül. Amy őt gondozva igyekszik életben tartani Heartlandet. Szeretné azt csinálni, amit az anyukája tett volna, azonban minden szétesni látszik.
Amynek minden bátorságára szüksége lesz ahhoz, hogy elengedje az édesanyja örökségét, ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy szabaddá váljon és a saját útját járhassa.
Szokás szerint aranyos volt. :) Szeretem ezt a sorozatot. Most egy kicsit kevesebb szó esett Amy és Lou kapcsolatáról, bár voltak közöttük nézeteltérések, egészen felnőttesen sikerült megoldani. Amy sokat változott, bár eleinte foggal-körömmel ragaszkodott a múlthoz, ahhoz, ahogyan az anyukája irányította Heartlandet, most hajlandó volt elgondolkozni a nővére ötletein és nem zsigerből reagált mindig mindenre. Ennek kifejezetten örültem, mert egy kicsit idegesített az első két részben, hogy annyira konok, hiába tudom, hogy ez életkori sajátosság.
Ez a rész egy kicsit szomorúra sikerült, de szépen, érzelmesen volt megírva, és a rossz dolgok után azért sok jó is következett. Érdekes, hogy tulajdonképpen egyszerű maga a történet és a szereplők is, és mindenki egyértelműen vagy jó, vagy rossz karakter, mégis működik és hiteles a dolog. Könnyű vele azonosulni, az ember önkéntelenül is szurkolni kezd Amynek és Lounak.
Fél pontot csak azért vontam le, mert Marnie egy kicsit semmilyen volt, inkább csak egyfajta közvetítőként szolgált Lou és Amy között, illetve érdekes volt, hogy bár Scott [su_spoiler title=”spoiler” style=”fancy” icon=”plus-circle”]elméletben észrevette, hogy Pegazusnak ödémái vannak, nem szólt erről senkinek semmit, nem mondta a lányoknak, hogy Pegazus talán rákos, és csak utólag jelentette be, mintegy kijelentve, hogy „Én azért persze gyanakodtam.”[/su_spoiler] Ezt mondjuk nem a szereplőnek rovom fel, kicsit karakteridegen volt a dolog.
Borító: 7/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Lou
Amit leginkább élveztem: Összeszedett volt a történet, szép volt a dramaturgiai íve.
Art: StockSnap