Egy rémálmot már túlélt.
Vajon győzedelmeskedhet-e egy mániákus gyilkos felett is?

Dr. Annabelle Schwartzman végre megtalálta a helyét. A San Franciscó-i Rendőrkapitányság halottkémjeként együtt dolgozik Hal Harris nyomozóval, és kideríti azt, amit a halottak már képtelenek elmondani az utolsó pillanataikról. A munkája célt ad az életének – és egyúttal menedéket is jelent számára a zsarnokoskodó férje mellett töltött korábbi élete elől. Bár már hét éve kiszabadult a rosszul sikerült házasságból, fél szemmel még mindig azt figyeli, követi-e valaki.

Schwartzman legújabb esete igencsak aggasztó: az áldozat kísértetiesen hasonlít rá. Ráadásul egy döbbenetes bizonyíték azt sugallja, hogy a gyilkos még egyáltalán nem végzett – és hogy Schwartzman élete veszélyben foroghat.

A díjnyertes Danielle Girard vérfagyasztó thrillerében egy doktornő szembenéz a legrosszabb rémálmával, hogy elkapjon egy gyilkost.

Bár fordítottam már hármat is, a krimi nem igazán az én műfajom. Legfeljebb Agatha Christie-t szoktam olvasni, és sorozatok terén is jobban kedvelem a régebbi korokban játszódó történeteket (pl. The Doctor Blake Mysteries, Miss Fisher’s Murder Mysteries, Poirot, stb.), mint a moderneket, noha azok közül is néztem már párat (szeretem például a Sherlock Holmes adaptációkat, a Sherlockot és az Elementaryt, de nem vetem meg a CSI-t vagy a Criminal Mindsot sem, ha épp úgy hozza a sors). Magamtól mindenesetre nem vettem volna a kezembe sem ezt, sem a Karen Rose könyvet, de ez az égvilágon semmit sem árul el magukról a regényekről. Csak gondoltam, jobb tisztázni ezt már a legelején.

Az biztos, hogy Schwartzman sztorijának a legelejével megszenvedtem, ugyanis tele volt orvosi szakszavakkal, amiknek bizony alaposan utána kellett néznem, és tekintve, hogy a biológia sosem volt a kedvencem… Hát, érdekes volt, amikor az orvosi egyetem anatómiajegyzeteit bújtam. :) De aztán beindult a sztori, és Schwartzman életének egyéb részleteibe is bepillantást nyerhettünk.

Ami határozottan tetszett, az az, hogy nem volt benne romantikus szál. Schwartzman a férje zaklatása elől menekül, és bár két férfivel is jóban van, mindkettő munkahelyi barátság, és az írónő nem erőlteti ezt a vonalat. Ez pedig azért üdítő, mert szerencsétlen nő egy iszonyatos élethelyzetben van, borzalmas tortúrán megy át. Nem az a normális reakció, hogy közben beleszeretek az első adandó hímnemű egyedbe és három nap múlva már ő a legfontosabb az életemben, akiért kész vagyok mindent feláldozni – na meg persze össze is fekszem vele párszor, már csak a rend kedvéért is. Félreértés ne essék, azzal nincs bajom, ha romantikus érzelmek alakulnak ki két szereplő között, de legyen előzménye, ne legyen instalove, és legyenek meg egy normális, hiteles ember prioritásai.

Tehát Schwartzman végig a zaklatójára, valamint az elé kerülő ügyre figyel, és bár szokás szerint bonyodalmasan alakul, amikor a saját kezébe veszi az ügy irányítását, annyiban enyhíti az önfejűségét, hogy legalább összedolgozik az egyik nyomozóval. Ez mindenképpen pozitívum számomra.

A könyv végig fordulatos, fenntartja az ember figyelmét, és bár engem néha idegesített Schwartzman, nem volt antipatikus és viszonylag könnyű volt vele együtt érezni. A többi szereplő szimpatikus volt, és ami azt illeti, róluk is megtudtunk egyet s más, épp annyit, hogy ne legyenek semmitmondóak, de ne is szóljon róluk a fél könyv. Ezt nagyon jól eltalálta Danielle Girard.

Sajnos a molyon kezdetnek elég rossz értékeléseket kapott, de ez ne bátortalanítson el senkit, mert szerintem a maga műfajában nem volt rossz a sztori, és kifejezetten érdekesen volt megírva a zaklatós szál. Tényleg együtt tudtam érezni Schwartzmannal, még ha egyet nem is mindig értettem vele. Én nem kezdenék el a saját szakállamra csinálni dolgokat, de nyilván nem véletlenül, hogy nem rólam mintázzák a regények főhőseit. :))

Schwartzman és az anyja kapcsolatának bemutatása is tetszett, ahogyan az is, hogy kinek a pártját fogta a nő. Jó volt olvasni a visszaemlékezéseket, és szívesen olvastam volna többet is Schwartzman anyjáról, talán a következő kötetben erre sor kerül.

A Könyvmolyképző átvette a külföldi borítót, és szerintem jól is tette, nekem nagyon tetszik. Nemcsak esztétikus, kifejező és illik is a történethez.

Borító: 10/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Hal és Harper
Amit leginkább élveztem: A zaklatás és az anya-lánya kapcsolat leírását.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük