Fantasy Könyvek Young Adult

Kerstin Gier – Rubinvörös

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni.

A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!

Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Kalandos és kifejezetten hosszú úton jutottam hozzá ehhez a trilógiához, de két év elteltével végre én is a kezembe vehettem az első részt, és nem kellett attól tartanom, hogy nem fogom tudni elolvasni az egész sorozatot. És az első rész alapján úgy érzem, jól is tettem, hogy megvártam, amíg sikerült teljes egészében megszereznem az Időtlen szerelem trilógiát. De kezdjük az elején…

Kerstin Gier szereplői a Silberben megszokott módon kedvesek és érdekesek, bár néha kissé kétdimenziósak és az első két Silber könyv elolvasása után nem is tűnnek túl egyedinek. Liv és Gwendolyn elég hasonlónak tűnnek. Úgy tűnik, az írónő jól érzi magát ezzel a karaktertípussal, és tulajdonképpen ezzel nincs is gond, mert aranyos meg minden, csak azt hittem, ebben a trilógiában egy kicsit más lesz. Oh well.

A történet egy kicsit lassan és elnyújtottan indult, de lehet, hogy csak épp nem volt annyira kedvem olvasni. A regény közepe táján viszont beindult a sztori, és sitty-sutty vége is lett az első résznek. Teljesen az az érzésem, hogy ez bizony egy nagy sztori csak három különböző könyvben megírva. De nem azért három különböző könyv, mert olyan hosszadalmas és bonyolult, hanem mert… Hát, mert jól hangzik a trilógia. Persze, az is igaz, hogy ennek a korosztálynak valamivel befogadhatóbbak a rövidebb könyvek, de mintha a Silber kerekebb lenne ilyen szempontból. (Ugyanakkor azt nem érzem ennyire folytatásosnak.) Az biztos, hogy a Rubinvörös rengeteg kérdést tesz fel, amit nem válaszol meg, nagyon sok minden homályban marad.

Nagyon tetszett a család, a viszonyok ábrázolása. Egyvalamit viszont nem igazán értek. A prológusban és az epilógusban egy férfi és egy nő beszélget (később fény derül a személyazonosságukra), és mintha a gyerekükről beszélnének. Aztán amikor elkezdődött a regény és Gwendolyn narrálni kezdett, azt gondoltam magamban: “Aha! Ő a gyerekük!” De hogy tudta volna Grace (Gwen anyja) eltitkolni a terhességét az egész család elől? Nem találkoztak vele fél évig? Biztosan fény derül erre, bár nem bánnám, ha Gwen nem lenne született csodagyerek. De hát a könyvek már csak ilyenek, az írók és az olvasók szeretik a csodákat és a különleges csillagzat alatt született főhősöket.

Egyébként nagyon meglepett, hogy a történet Londonban játszódik. Teljesen abban a hitben voltam, hogy Németországba repülök majd. Nyilván ők (mármint a németek) is szívesebben olvasnak külföldi történeteket, ezért a helyszínválasztás. Kár, nekem Németország egzotikusabb lett volna, mint London. :) De ez legyen a legnagyobb baj.

Maga a kötet… Fú, én mennyire meglepődtem, amikor megláttam, hogy a könyv szövege vörös! Micsoda ötlet! :) A másik kettőé természetesen kék és zöld. Nem bántó, egyébként, könnyen olvasható ezzel a színnel is, és legalább ad valami különlegességet a kötetnek. Az viszont zavaró volt, hogy nem kezdődött minden megszólalás új bekezdésben. Ez egy 2010-es könyv, és gondolom, akkoriban még nem volt elvárás a kiadónál ez a fajta tördelés. Örülök, hogy változtattak rajta, mert kissé nehezebben értelmezhető így, néha kicsit megakasztott, mert előfordult, hogy két különböző megszólaló is volt egy bekezdésen belül. (Bár németül nem szoktam olvasni, gondolom, ugyanúgy működik náluk a tördelés, mint az angolban, nem elvárás az, hogy a megszólalások új sorban kezdődjenek.)

Magyarul az Időtlen szerelem címet kapta a sorozat, ez nagyjából megegyezik a némettel (Liebe geht durch alle Zeiten, nem is tudom, hogy lehetne ezt szó szerint, de mégis magyarosan fordítani… a szerelem minden koron átível?), de ahogy láttam, szeretik még Edelstein, azaz Ékkő trilógiaként is emlegetni. És még filmet is forgattak belőle, bár ezt biztosan tudjátok. :) Arról is írok majd, ha megnéztem.

Mindent összevetve tetszett, a vége felé csak úgy faltam a lapokat, éjszakába nyúlóan fennmaradtam, hogy elolvassam azt az utolsó pár lapot…

Borító: 10/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Hmm, nem is tudom. Szimpatikusak voltak mind, de egyikük sem emelkedett ki a mezőnyből. Hátha a következő két részben ez változik.
Amit leginkább élveztem: Aranyos volt a stílus, gyorsan peregtek a lapok. És persze az időutazás. Szeretem az időutazást! :D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot: *