Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Gwendolyn története ott folytatódik, ahol a Rubinvörösben véget ér. Tulajdonképpen nem sok idő telik el az egész trilógiában, legfeljebb egy-két hét. Ez bizonyos szempontból nem akkora baj, mert így legalább tényleg összeáll a történet időutazós szempontból, viszont egyéb gondok akadnak, például a szereplők között kialakult viszony hitelessége.

A legnagyobb gondom ebben a részben a szerelmi szállal volt, vagyis egészen pontosan Gideonnal, aki egyszerűen kiszámíthatatlan volt. Teljesen oké lett volna számomra, ha az van, amit a gróf állít, csak aztán az epilógus alapján mégiscsak van ott valami egyéb is, ez viszont… Hiszen a szereplők maguk mondják, hogy csupán egy hét telt el! No.

Néhány kérdés tisztázódott, viszont újabbak merültek fel. Ja, és egyre kíváncsibb vagyok, mi a helyzet Charlotte-tal, mik történtek egész pontosan a múltban. Tudom, ez nem épp egy fókuszban lévő kérdés, de most már kezd zavarni. :)

Időközben rájöttem egyébként, hogy aki a Silberben Mia (Liv húga), az itt most Leslie, szóval a Silber sem egy igazán hatalmas lépés a bevált recepttől. A kistesók jelenleg kevésbé érdekesek, Caroline egyre csak ébresztgeti Gwent, Nick meg… Hát, semmi extra, aranyos és cserfes.

Úgy érzem, kissé húzzuk-nyúzzuk a sztorit, nyújtjuk, mint a rétestésztát, de efelett hajlandó vagyok elsiklani, mert ez a rész elképesztően vicces volt, sokszor hangosan nevettem rajta, pedig ez ritkán szokott előfordulni. Aranyos volt, na! :)

Egyébként Gwendolyn kezd végre egy kicsit magához térni és ki-kitör a fülét-farkát behúzó gyáva nyúl szerepéből, ami igencsak örömteli, mert már kezd az agyamra menni, hogy olyan kis nyámnyila. Igenis tessék kiállni ellenük! Hát mit tudnak kezdeni, ha megmakacsolja magát, és azt mondja, hogy márpedig őt nem érdekli a táncóra vagy vele aztán ne beszéljenek ilyen hangnemben? Hiszen az időutazók függnek tőle, ő a Rubin.

Ó, egyébként Xemeriust az elején nem szerettem (fontos dolgot zavart meg!), de aztán szép lassan belopta magát a szívembe.

Már elkezdtem a harmadik részt, hamarosan arról is érkezik a kritika. Csak előbb még be kell fejeznem. :)

Borító: 10/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Xemerius cuki volt. :D
Amit leginkább élveztem: Bájosan vicces volt, sokszor hangosan nevettem rajta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük