Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.

Először is: hazudott Henrynek.

Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.

Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.

Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…

Kezd élesen kirajzolódni egy minta Kerstin Gier trilógiáinál. Ahogyan az Időtlen szerelemnél, úgy itt is, az első rész aranyos volt, de azért nem tett rám olyan iszonyatosan mély benyomást. A második már sokkal jobban tetszett, csupa báj volt, vicces, és bár a sztori továbbra sem volt olyan fergeteges, minden egyéb annyira jó volt, hogy feledtette a hibákat. És aztán jött a harmadik rész, ami valahogy kusza volt, idétlen és csalódást okozott. Így van ez a Silber esetében is…

A könyv elején nagyjából semmi sem történt, csak lézengtünk, sodródtunk az árral. A családi vonal sem volt olyan erős, ez az esküvőbiznisz nem volt annyira vicces és érdekes, mint például a buxuspáva. És őszintén? Ez az egész Anabel-Arthur vonulat is borzasztó kusza és érdektelen volt. Ez volt a történet váza, mégsem ez tartotta meg.

És aztán jött Liv hatalmas hazugsága meg az a rengeteg tinis ökörség, amit művelt… Megmondom őszintén, elég nehezen viseltem ezt a hatalmas hülyeséget. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert már kinőttem ebből az egészből, de akkor is. Előtte meg azon ment a szenvedés, hogy most akkor járnak-e vagy sem. Henryben mindig felsejlik valami érdekes, aztán kiderül, hogy amúgy odáig meg vissza van Livért és csak a szokásos szerelmes sztori az egész. Gideonnál ugyanez volt a helyzet.

Ráadásul Secrecy leleplezése sem volt olyan izgi, mint vártam. Persze, érdekes volt, meg minden, de valahogy túl kézenfekvő volt a válasz. 

Azt hiszem, jobb, ha nem is ragozom tovább, ez is ugyanolyan csalódás volt, mint a Smaragdzöld. Talán Kerstin jobban tenné, ha nem trilógiákat írna, írjon mondjuk kétrészes sorozatot vagy önálló könyvet. Mindennek ellenére azért a Wolkenschlossra vevő leszek. :)

Borító: 10/10
Sztori: 7/10
Kedvenc karakter: eh… most valahogy senki
Amit leginkább élveztem: továbbra is a bájos humor, ez viszi el a hátán Kerstin Gier könyveit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük