Rengeteg Pöttyös, Csíkos meg Delfin könyv volt otthon, ezekből szemezgettem gyerekként, és jó néhány nagyon tetszett, többször is újraolvastam őket. Így utólag azt gondolom, lehettem volna egy kicsit nyitottabb is, újraolvasás helyett több új könyvbe is belekezdhettem volna, felnőttként már sokkal inkább ezt preferálom, mint azt, hogy tizenötödjére is végigolvassam ugyanazt (helló, Harry Potter első néhány része!).
Most szeretnék nektek megmutatni öt könyvet, amit szerettem gyerekként, és ki tudja, talán felnőtt fejjel is megéri elolvasni őket, ha még nem találkoztatok velük.
Fehér Klára: A földrengések szigete
A regény a jövőbe röpít, abba a boldog korba, amikor a technika és a tudomány valamennyi vívmányát az emberi élet jobbá tételének szolgálatába állítja.
Egy pusztító erő azonban még mindig rettegésben tartja az emberiséget: a földrengés.
Bencze András, a tudós geológus a földrengések előrejelzéseinek megvalósítását tűzi ki életcéljául. Az expedíció és három utánuk szökött gyerek viszontagságos útjáról, nehéz küzdelmeiről szól a kalandos, fantasztikus regény.
Eredeti megjelenés éve: 1957
Bevallom őszintén, ami leginkább lenyűgözött a regényben, az a kitalált világ volt. Imádtam, hogy tele van lehetőségekkel, hogy (jóval) igazságos(abb, mint a mostani világ), és közben érdekes és izgalmas is volt, hogy a történet hősei a megzabolázatlan területen kutattak. Említésre méltó, hogy a szerző másokhoz hasonlóan itt is szétválasztja a gyerekek és a felnőttek szálát (ez majd a lista egy másik könyvénél is előjön). Én itt a gyerekekét kevésbé szerettem, inkább érdekelt, mi történik Bencze professzorral és a többiekkel, mint az öccsével és a barátaival.
Nemere István: Lars, Don és Ariel kalandjai
Abban a nagyon messzi, távoli jövőben, amikor majd hosszú éveket fognak tölteni az űrállomások a világűrben, amikor majd robotok bányásszák a távoli bolygók ásványkincseit – három fiú megszökik űrhajós anyja, apja mellől, hogy egy kis rakétával amolyan sétacsónakázást tegyen az űrben.
De hát az effajta kalandos szökéseknek a későbbi századokban is messzemenő következményei támadnak, a páratlanul izgalmas események egymást követik, és a gyerekes kalandvágynak már-már tragédia lesz a vége. E regény három ifjú hősére mégsem tudunk haragudni, hiszen ha a sírás fojtogatja is néha a torkukat, megpróbálnak férfi módra viselkedni.
Eredeti megjelenés éve: 1979.
Imádtam ezt a könyvet, sokszor újraolvastam. :) Az az érdekes helyzet állt elő, hogy csak az első és a harmadik rész volt meg nekünk otthon, és hiába kerestem a könyvtárban, nem volt meg a második. :( Szerencsére különálló történetek, és egy-két utalást leszámítva nem igazán okozott problémát, hogy kimaradt a második rész. Később rájöttem, hogy összesen hat(!) részes a sorozat.
A földrengések szigetéhez hasonlóan ez is két szálon fut, elkülöníti a gyerekek és a felnőttek történetét. Gyerekként a felnőttek története baromi unalmas volt, nem igazán érdekeltek, a sokadszori olvasásnál már át is lapoztam azokat a fejezeteket. Lars, Don és Ariel sokkal izgalmasabb és viccesebb volt. Arielt szerettem a legjobban, jókat nevettem a beszólásain. De mindannyiukat kedveltem, jó csapatot alkottak. Érdekesség, hogy nemrég, 2015-ben újraolvastam az első részt, és ekkor, felnőtt fejjel már jobban érdekelt a felnőttek szála, már nem tartottam olyan borzalmasan unalmasnak, mint gyerekként. Cserébe a fiúk szála egy kicsit kevésbé érdekelt, de ebben az is benne lehet, hogy arra viszonylag jól emlékeztem.
A nyelvezetet egy kicsit döcögősnek találtam a régies szófordulatok miatt (már gyerekként is, de most még inkább), ám kevéssé vett el a történet élvezetéből, érdemes adni neki egy lehetőséget, ha épp ilyesfajta olvasmányra vágyik az ember.
Padisák Mihály Kanóc sorozata
„A napsugarak betódultak az ablaktalan kamrába, megvilágították a bakon állá motort, rávetődtek a benzineskannára. A falhoz állítva ott álltak a szákok, s igen, ott volt a kis szigony mellett a hét nagy, szakállas Neptun-szigony is. A nagy halra, a cápára való halászszerszám. Mirella és Kanóc néma csöndben álltak az ajtó előtt, szinte áhítattal. Mellük gyorsabban kezdett fel-alá emelkedni, szívük erősebben dobogott, s érezték, hogy mostantól kezdve minden lépésüket, minden cselekedetüket a legalaposabban meg kell fontolniuk. A gyerekek megborzongtak. Azután egy pillantás a tengerre, amely kéken hívogatott, a néptelen kikötőre, ahol csónaktársaival együtt ringott a Kornat, s felengedett a pillanatnyi feszültség. Szinte egyszerre mozdultak s lépték át a kamra küszöbét.”
Eredeti megjelenés éve: 1977.
Bevallom őszintén, nem sok mindenre emlékszem ebből a regényből, csak arra, hogy tetszett. A sorozat két következő részéről, a Kanóc, az emberszelídítőről és a Kanóc, az életművészről már több emlékem van, de az biztos, hogy szerettem a sorozatot, az első részt jobban, mint a többi kettőt, a folytatásokban már egy kicsit komolyabb dolgok történtek, mint amiről én akkoriban szívesen olvastam. Azt hiszem, érdemes lenne újraolvasni a sorozatot. :)
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Talán nincs is olyan diák, akiben fel ne merült volna a vakáció első napjaiban: „Hej, nem sikerül, amit a szünidőre terveztem! Ez a nyár bizony már az ördögé!” Így kesereg ennek az érdekes regénynek a két főhőse is. Külföldi kalandozás helyett otthon maradással sújtja őket a szülői szigor, sőt a dolgot még egy nagynéni is súlyosbítani fogja…
Aztán mintha csoda történne! Megérkezik a nagynéni, aki küllemében is, jellemében is egyaránt „fantasztikus”, és ezzel megkezdődik ifjú barátainknak, Csabának és Hubának nem mindennapi vakációja.
Eredeti megjelenés éve: 1980.
Nicsak, egy újabb Nemere-sorozat! Nagyon szerettem ezeket a könyveket, bár itt is utólag derült ki számomra, hogy összesen négy részes, én pedig csak hármat olvastam. Ez is vicces volt, és tetszett a nagynéni, aki az argentin pampákon száguldozott (caramba!). Itt az a különös helyzet állt elő, hogy érdekelt az ő története is, bár emlékeim szerint az elenyésző volt a fiúkéhoz képest. A későbbi kötetek szereplőit is nagyon megszerettem, emlékszem a várúrra, aki gyűlölte a lila színt, meg arra, ahogyan a csapat egyetlen lánytagja rájön, mi olyan furcsa a padlásban…
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek
Nem könnyű dolog mostohatestvéreknek összeszokni, még akkor sem, ha hasonló környezetből származnak. Hát még két olyan különböző természetű és neveltetésű kislánynak,mint az elkényeztetett, beteges Örvös Lilla és a vidám, talpraesett Kis Teri.
Vajon mi történik a visegrádi nyaralóban, ahol a két nagymama és a két kislány kényszerű közös vakációját tölti?
Erre ad feleletet Thury Zsuzsa kitűnő, lélektani feszültségű regénye.
Eredeti megjelenés éve: 1956.
Az előzőekkel ellentétben ez cseppet sem vidám regény, nagyon sok nyomasztó és szomorú rész van benne. Ugyanakkor érdemes elolvasni, gyönyörű, ahogyan az ellenségeskedésből barátságok szövődnek, ahogyan a két család eggyé kovácsolódik. Itt is külön kihangsúlyozzák a nagymamák történetét, sőt, a szülők is megjelennek, emlékszem, tranzisztorokat készítenek a gyárban. :)) Lillát nagyon sajnáltam, sanyarú gyerekkora volt a betegsége miatt, Teri, úgy emlékszem, idegesített néha. Ez a regény is megérett az újraolvasásra! :)
És jöjjön a +1, ami igazság szerint inkább gyerek, mint ifjúsági, és nem is teljesen regény, viszont odáig meg vissza voltam érte.
Varga Katalin: Én, te, ő
Varga Katalin most a nyelvtan világába kalauzol minket. IV. Kikmik herceg birodalma szigetekből áll. Szerkentyűn, az igék szigetén robotok élnek. Ott található két beszélő komputer és az Időgép is. Erre nagy szükség van, mivel Pitt és Patt a hajótörött bohóc-ikerpár elveszett oroszlánját keresi. A szigetlakók segítségével bejárják a különös birodalmat. Palinta szigetén főnevekkel varázsolnak. Ezerédesen nem ismerik a főneveket. Kékséges Valamin ki sem szabad mondani. A Lebegőn lakó óriási űrlények szóba sem állnak velük. Útjuk végén, a tengerből kimagasló, madárfejű Táltoshegy, a Birodalom leghatalmasabb komputere végül minden kérdésükre választ ad; a keresés sikerrel végződik. A könyv nem csupán korszerűen kalandos történet. A rövid fejezetek és versek kiegészülnek rejtvényekkel, képes tesztekkel, egyéb feladványokkal. Így a gyerekolvasó maga is tevékenyen vehet részt a keresésben, ismerkedik meg a szófajokkal. A színnel nyomott szavak, ragok, toldalékok, hangzók pedig nyelvtantudásuk bevésését szolgálják.
Eredeti megjelenés éve: 1973.
Szavak nincsenek rá, mennyire élveztem ezt a könyvet! Ügyesen tanított a nyelvtanra, miközben együtt kalandoztunk a hajótörött bohócokkal, Pitt-tel és Patt-tal, akik az elveszett oroszlánt keresik (melyiküket is rabolták el, Dinót vagy Dórót? ), és persze ott van Piskóta, meg a főneveket nem ismerő birodalom… Imádtam minden oldalát. :) Bár több ilyen könyv lenne, és ilyesmiből (is) tanítanák a nyelvtant a gyerekeknek. Rögtön megszeretnék és megértenék.
Említésre méltó regények, amelyek most nem fértek be a listára:
- Szabó Magda: Álarcosbál, Születésnap, Abigél
- Bogáti Péter: A linkostowni csapda
Te milyen régi magyar ifjúsági regényeket szerettél? Van valami, ami nem szerepel a listán, de neked nagyon belopta magát a szívedbe? Írd meg kommentben! :)
Art: mockupeditor.com