Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan még náluk is lenyűgözőbb. Őt gyűlölöm a legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, miközben őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogyan lemészárolják a szüleiket. A félelmetes orgyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguk a tündérek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns és karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
Ez az első regényem Holly Blacktől, és azt a vicces fordulatot hozta az élet, hogy nemcsak a fordításra kész szöveg PDF-je került a birtokomba, hanem maga a könyv is, keményfedeles változatban, hála az első angol BASC doboznak. :) Így persze kénytelen leszek majd beszerezni a többi részt is, ha minden igaz, trilógiáról van szó, és még két kötet várható, a The Wicked King (~A gonosz király) és a The Queen of Nothing (~A semmi királynője). A második részhez már borító is van, és eszméletlenül szép:
Narráció
De vissza a regényhez. A prológus E/3-ban íródott és a való világban játszódik, ekkor következik be a végzetes esemény, ami végső soron Tündérföldére repíti a főszereplő, Jude-ot, az ikertestvérét, Tarynt, és a nővérüket, Vivienne-t. Ezután viszont szinte végig Tündérföldén játszódik a történet, csupán egyetlen fejezetben (és az epilógusban) teszünk röpke látogatást a halandók világában, és mindent Jude szemszögéből láthatunk, vele együtt éljük meg a történetet.
Karakterek
A főszereplő különös lány, ha jól belegondolok, tulajdonképpen nem egy kifejezetten kellemes és jó ember, sokszor ridegnek tűnik, ám a kemény külső érzékeny belsőt takar, ugyanis Jude folyamatosan retteg, folyamatosan aggódik, kétségbeesetten igyekszik megtalálni az egyensúlyt Elfhonban, mert bár hiába nőtt fel a tündérek között, valójában nem egy közülük, és mint azt sosem felejtik el hangoztatni, soha nem is tartozik majd közéjük. Éppen ezért Jude mindent elkövet, sokszor még ostobaságokat is művel azért, hogy Tündérfölde részévé váljon.
Jude ellenpontja Taryn, az ikertestvére, aki egyszer a húga fejéhez is vágja, hogy a tükörképét mutatja neki, az zavarja őt, mármint Jude-ot ennyire. Több szempontból is jó a megfogalmazás, ugyanis Taryn is éppen olyan hevesen igyekszik beilleszkedni, csak ő teljesen más eszköztárat használ, mint Jude.
Az egyetlen karakter, aki a legkevésbé sem akar beilleszkedni, sőt, valójában visszavágyik a halandó világba, az Vivi, az ikrek nővére, aki a sors fintoraként a húgaival ellentétben bizony tündér.
Tetszik a három testvér dinamikája, érdekes megfigyelni, hogyan változik az egymáshoz való viszonyuk, főleg az ikrek érdekesek ilyen szempontból. A hagyományos értelemben véve nem fontos, hogy ikrekről van szó, nincsenek klisés ostobaságok emiatt a könyvben, itt tényleg inkább csak az összetartozás és a személyiségükből fakadó különbségek érzékeltetése miatt fontos, hogy ők ikertestvérek.
Jude tündércsaládja is érdekes, mégpedig pont azért, mert tündérek. Másképpen látják a világot, más dolgok fontosak számukra, és máshogyan reagálnak, mint amire az olvasó számítana. Határozottan érdekes Jude és a nevelőapja viszonya, főleg a könyv végén található csavar miatt, kíváncsi leszek, hogyan alakul a második könyvben a kapcsolatuk. És Oriana, Jude nevelőanyja is érdekes, főképp azért, mert rejtett mélységeket tartogat a karaktere, csak apránként derülnek ki az információk.
És persze ott a királyi család, aminek tagjai közül többeket is megismerhetünk, de a legérdekesebb persze mégiscsak a címszereplő, a kegyetlen herceg, Cardan. Érdekes karakter, és bár elsőre nem könnyű vele azonosulni, minél többet tudunk róla, annál érthetőbbé válik a viselkedése.
Történet
A történet első fele kicsit lassú, iskolai sztori zaklatással, megfelelési kényszerrel, felnőtté válással, zavarodottsággal, ilyesmivel. Nagyon szépen – de talán kicsit hosszan – előkészíti a könyv második felét, ahonnan már igencsak beindul a sztori, Jude fontosabb feladatot kap holmi tanórákon ücsörgésnél, és döbbenetes titkok derülnek ki, amik nem csupán Jude és a környezete, hanem egész Tündérfölde életét megváltoztatják.
Háttérvilág
A háttérvilág összeszedett volt, nem kifejezetten részletes, de kerek egész. Igazából annyit tudunk róla, amennyi magát Jude-ot érdekli és érinti, a királyi család körüli bonyodalmak izgalmasak voltak, ügyesen szőtte őket az írónő. Egyébként azt hiszem, a kiszámíthatatlan szó jellemzi leginkább Tündérföldét és a tündéreket.
Félelmetes, hogy egy olyan döntés előtt állok, ami az összes jövőbeli döntésemet befolyásolja majd.
Stílus
Holly Blacknek van egy érdekes stílusa, kissé bonyolult, angolul semmiképp sem ajánlanám kezdőknek. Szerintem ízlés kérdése, hogy ez kinek jön be, és kinek nem. Nekem egy kicsit fárasztó volt néha, de összességében szépnek találtam, lehet, hogy ha nem én fordítottam volna, és nem kerülök ennyire „intim” közelségbe a szöveggel, akkor teljesen más véleménnyel lennék róla.
Romantika
Erre is kitérnék, ugyanis YA sztoriról van szó, és azért abban általában szokott némi szó esni a szerelemről is. Ebben a történetben nem hangsúlyos a szerelem, de azért jelen van, mégpedig több formában is. Aki szereti a bonyolult kapcsolatokat, az mindenképpen élvezni fogja ezt a regényt, de ennél többet nem árulok el. :)
Borító: 10/10
Sztori: 8,5/10
Kedvenc karakter: senkit sem utáltam, mindenkit nagyjából egyformán érdekesnek találtam, senki sem emelkedett ki
Amit leginkább élveztem: A karakterek közötti interakciót, azt, ahogyan Jude a helyét kereste egy őrült világban.
Érdekesség: Holly Black írt egy kiegészítő novellát a kötethez, ez az egyik tündérkirályról, Roibenről és az ő különös pixie barátnőjéről szól. A címe: A Visit to the Impossible Lands (~Látogatás a lehetetlen vidéken). Bevallom, nekem nagyon tetszett a sztori, egykettőre megkedveltem mind Roibent, mind pedig a barátnőjét, Kaye-t, ráadásul zseniálisan vicces és baljós volt a rövidke sztori végén a fordulat.
Art: Books & Babbles