[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
There will be plenty of time for me to beat him soundly once I’ve gotten what I came for.
Sent on a mission to retrieve an ancient hidden map—the key to a legendary treasure trove—seventeen-year-old pirate captain Alosa deliberately allows herself to be captured by her enemies, giving her the perfect opportunity to search their ship.
More than a match for the ruthless pirate crew, Alosa has only one thing standing between her and the map: her captor, the unexpectedly clever and unfairly attractive first mate, Riden. But not to worry, for Alosa has a few tricks up her sleeve, and no lone pirate can stop the Daughter of the Pirate King.
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, át akarja kutatni ugyanis a hajójukat.
Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Őszinte leszek, azonnal megtetszett a történet, ráadásul a rengeteg pozitív komment alapján is úgy gondoltam, hogy nekem ez a regény tetszeni fog. És lelövöm már most az elején a poént: tetszett is. :) De nézzük részletesebben…
[su_service title=”Narráció” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
E/1-es, jelen idejű narráció, mindent a főszereplő, Alosa Kalligan szemszögéből látunk.
[su_service title=”Történet” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
A történet igen egyszerű, szinte minden kiderül a fülszövegből. Alosa elfogatja magát, hogy feljusson az Éjvándorra, és tűvé teszi a hajót, hogy megtalálja a legendás, szirénkinccsel teli szigethez, Isla de Cantához vezető, három részre szakadt térkép egy darabját.
Ami számomra meglepő volt, az az, hogy majdnem az egész regény a hajón játszódik, és döbbenetesen jól megoldotta az írónő, gyakorlatilag mindent kihozott ebből a zárt térből, amit csak lehetett.
Sokan vádolják azzal a könyvet, hogy nem igazán történik az első felében semmi, de azt hiszem, érdemes leszögezni már most, hogy ez nem az a fajta történet, amiben minden oldalon egy újabb helyzet elé keveredünk. Fordulatos a sztori, és mindig történik valami Alosával, sosem unatkozunk, viszont az alapfelállás nem változik, ezt járja körbe az írónő. Tehát Alosa valóban azt csinálja, amire a fülszöveg alapján számítunk: keresi a térképet. Csakhogy nem találja.
A fordulatok sokszor kiszámíthatóak, de ez nem von le az élvezeti értékből, ráadásul néha olyasmi is történik, amit nem feltétlenül várna az ember.
A cselekmény ilyen fajta hiányosságát pótolják a dialógusok, Alosa és az elsőtiszt, Riden évődése, és az, hogy apránként csepegtetve egyre többet megtudunk Alosa múltjáról és képességeiről.
Tl;dr: A történet egyszerű, az alapfelállás csak a könyv vége felé változik, mégis szórakoztató, és szívesen lapoz tovább az ember.
[su_service title=”Karakterek” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
Alosa Kalligan: Számomra szimpatikus volt, mint főszereplő, szerettem a „fejében” lenni. Viszont azt el kell ismerni, hogy kissé ellentmondásos, tinis. Ő a kemény kalózlány, aki bárkinek átmetszi a torkát egy pillanat alatt, és semmiféle bűntudat nem marcangolja, ugyanakkor ártatlanokat nem mészárol, mert megvan a saját becsületkódexe. Tipikusan az a helyzet, amikor az írónő szeretne egy menő, kemény főszereplőt, de azért maradjon szerethető és bárki számára megérthető, nézzük el neki, hogy sokszor vérengzős, sőt, akár kegyetlen is — mert hát igaza van. Ez engem nem zavart, de lehet, hogy lesz, akit igen.
Alosa apa-lánya viszonya a kalózkirállyal felettébb érdekes, a végletekig hűséges hozzá, és sokszor elvakultan, pedig a narrációból az jön le, hogy egyébként ő is tisztán látja, hogy mit hogyan kellene csinálnia egy szülőnek (ld. például azt a mondatot a végén, amikor arról beszél, hogy miféle, kislány fülének nem való dolgot mesélt el neki az apja, és hogy mindig is idősebbként kezelte a valódi koránál). Ez is kissé ellentmondásos, mintha szándékosan behunyta volna a szemét, és úgy tett volna, mint aki nem tud ezekről a dolgokról, nem pedig arról volt szó, hogy valójában fel sem fogja. Itt is csak azt tudom mondani, hogy engem ez nem zavart, én ezen túllendültem.
Alosa tehát összességében egy kicsit ellentmondásos, és ennek valószínűleg a leegyszerűsített személyisége az oka. Ez az egyszerűsítés egy kicsit fura, mert inkább fiatalabb olvasóközönségnek lenne megfelelő, mondjuk a 13-15 éves korosztálynak, ugyanakkor egyéb dolgok miatt, mint amilyen például a gyilkolászás meg a szexi jelenetek (konkrétan szex nincs benne) inkább idősebb olvasóknak való, 16-17 éveseknek.
Riden Allemos: Az Éjvándor elsőtisztje, A Fiú. Önmarcangoló személy, nagyon nem kalóznak való, és ezt kihangsúlyozandó sokszor elég szélsőséges dolgokat írt róla az írónő. Ő a pedáns fiú a mocskos kalózhajón, a szobája makulátlan, a ruhái glédában állnak, és kiakad, amikor Alosa összetúrja a cuccait.
Ő is a végletekig hűséges, mégpedig a bátyjához, ugyanakkor megtetszik neki Alosa, és mindkettejükre jellemző, hogy a két különböző érzelem miatt viaskodnak. Riden is leegyszerűsített, ám ettől függetlenül szimpatikus karakter, jók a beszólásai, és igazából akár tökös gyerek is lehetne, ha nem ijedne meg mindig, hogy Alosának valami baja esik. Tetszett, amikor határozottan viselkedett, kevésbé tetszett, mikor átváltott gondoskodóba, de szerencsére legalább utóbbit zárt ajtók mögött csinálta, így nem volt olyan nagy gond.
A többiek is egyszerűek voltak, viszont érdekesek, jó volt róluk olvasni. Talán Draxen volt a legunalmasabb a mellékszereplők közül, faék egyszerűségű volt szegénykém, a többiek már viccesebbek és érdekesebbek voltak, még a két kalóz, Kearan és Enwen is, akik Alosa cellája előtt strázsáltak. Alosa saját legénységéről nem sok mindent tudtunk meg, nem sokat találkoztunk velük, de remélhetőleg a második részben mindenre fény derül.
Tl;dr: A karakterek leegyszerűsítettek, egy fiatalabb olvasóközönség igényeit elégítik ki, viszont ha nem vár tőlük különösebb lelki mélységeket az ember, akkor abszolút szórakoztatóak és biztosan tartják a vállukon a sztorit.
[su_service title=”Háttérvilág” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
Tetszett a háttérvilág, szeretem a kincsvadászatot, a kalandot, és a mitikus lényeket, márpedig itt még az is akadt a szirének képviseletében. Örülök, hogy volt benne némi mágia, határozottan feldobta a sztorit. Maga a világ egyébként egy kicsit beszűkült, de azért ezt megoldotta az írónő azzal, hogy a szárazföldi király hajói felfedezőutakra indulnak, szóval nem egy teljesen zárt, csak a tizenhét szigetből álló világot kaptunk.
[su_service title=”Stílus” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
Ez a könyv legnagyobb erénye. Könnyed, gyorsan olvasható (maga a regény sem kifejezetten hosszú, egyébként, amolyan „egy ültő helyemben”, ha épp akad az embernek egy szabad napja). Alosa és Riden évődése határozottan vicces, sőt, én még a mellékszereplőket is megmosolyogtam. Nagyon jó a stílusa, magával ragad, talán Kody Keplingerhez meg (a Kiűzetés a Paradicsomból alapján) Simone Elkeleshez tudom hasonlítani könnyedség, gördülékenység szempontjából.
[su_service title=”Romantika” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
Határozottan nincs instalove, bár az tagadhatatlan, hogy az elejétől kezdve egyértelmű a vonzódás Alosa és Riden között. Szerintem aranyos volt, talán a „romantikával fűszerezett” a legjobb kifejezés a történetre, határozottan nem csöpögős, két nap után halálosan szerelmesek vagyunk egymásba történetről van szó, de azért mindig történik valami, ami életben tartja ezt a vonulatot.
[su_service title=”Összességében” icon=”icon: anchor” icon_color=”#283e8d” size=”26″][/su_service]
Nagyon szerettem, és ha valaki nem vár tőle lelki meg költői mélységet, és hajlandó túltenni magát azon, hogy sok minden eléggé le vagy egyszerűsítve, akkor könnyedén magával ragadhatja ez a regény. Örülök, hogy olvashattam, és várom a következő részt. :)
[su_box title=”Értékelés” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Borító: 8/10 (ötletes és tetszik, de nem estem tőle hasra)
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: nyilván Riden, ki más? :)
Amit leginkább élveztem: A vicces beszélgetéseket, és azt, hogy mennyi mindent ki tudott hozni az írónő egy ilyen zárt helyzetből. Le a kalappal előtte![/su_box]
[su_service title=”Érdekességek” icon=”icon: star” icon_color=”#e8e60a”]
A regénynek van egy második része is, a Daughter of the Siren Queen (A szirénkirálynő lánya), ami nagyon helyes, ugyanis az első részben egyáltalán nem ért véget a történet.
Az írónő, Tricia Levenseller angol nyelvből és szerkesztői ismeretekből diplomázott, és szeret Overwatchozni, ami számomra nagyon pozitív meglepetés volt. :)
A könyv október 2-án elit megjelenéssel elérhetővé vált.[/su_service]