Csütörtökön végre volt szerencsém megnézni a MOM-ban eredeti nyelven a The Great Gatsbyt (magyar címén: A nagy Gatsby), amely a megegyező című regény 2013-as filmfeldolgozása.
A film alapjául szolgáló könyvet F. Scott Fitzgerald írta és 1925-ben adták ki az Egyesült Államokban. Fitzgeraldnak nem titkolt vágya volt, hogy megírja a nagy amerikai regényt, és rengeteg irodalomkritikus és olvasó egyetért abban, hogy a Gatsby az egyik legjobb amerikai regény, s sokan páratlan mesterműnek tartják.
Nagyon nagy várakozás előzte meg részemről a filmet, ám abszolút pozitívan álltam hozzá (függetlenül attól, hogy az 1974-es, Robert Redford főszereplésével készült film nagyon jól sikerült), hiszen tudtam, hogy a címszereplőt, azaz Jay Gatsbyt Leonardo DiCaprio fogja alakítani, akitől az utóbbi időben csak és kizárólag remek filmeket láttam.
Már a film legelején van egy kis változtatás, hiszen a könyvben szó sincs arról, hogy Nick Carraway pszichiátriai kezelésre szorul, de ezt hajlandó voltam elnézni, főleg, hogy Tobey Maguire olyan szépen, érthetően beszélt. Ezt leszámítva kevés változtatás volt a történetben. Azt kell mondanom, hogy viszonylag könyvhű volt a feldolgozás, aminek nagyon örültem.
Minden egyes színész tökéletesen formálta meg a karakterét, nagyon-nagyon jól sikerült a szereplők kiválasztása. Ahogy az egyik barátnőm fogalmazott: Leonardo DiCaprio erre a szerepre született. :) Daisy is nagyon jó volt, pedig a ’74-es feldolgozásban nagyon idegesítőnek találtam a karaktert. Itt tökéletesen el volt találva az egyensúly: egyszerre volt ő a 20-as évek flappere, a femme fatale Gatsby (és mások) életében, ám ugyanakkor láthattuk, hogy mennyire sekélyes és boldogtalan ember. Még Myrtle is nagyon jól el lett találva. Le a kalappal.
A díszletek, a ruhák, a helyszínek is csodálatosak voltak, tökéletesen közvetítette számomra a „roaring twenties” hangulatot a film. A féktelen partik, a nemtörődömség és az amerikai álomból való kiábrándulás mind egyszerre volt jelen a történetben – ahogyan az a könyvben is van.
Az egyetlen problémám a zenével volt. Több helyről hallottam már, hogy méltatták a dalokat, amelyek felcsendültek a film közben, és önmagában tulajdonképpen nem volt probléma a zenével, de ha azt nézem, hogy ez a film a 20-as években játszódik, a díszletek, jelmezek, stb. mind ezt erősíti meg, akkor bizony be kell látni, hogy a zene sokszor túl modernre sikerült. Nem volt akkoriban tucc-tucc zene, nem így, mint manapság, és a rapelős részt is nagyon kiábrándítónak találtam abban a jelenetben, amikor Nick és Gatsby Meyer Wolfshiemmel találkoznak. Általánosságban azért viszonylag jó alapot adott a zene, ám végig ott egyensúlyozott a határon, és éppen hogy csak nem ment át a „nem tetszik” kategóriába. Egyetlen pozitívumként a Lana Del Rey számot tudom felhozni, ami nagyon szépen, a jelenetekbe beledolgozva jelent meg és abszolút illett a filmhez, mind a dallamát, mind pedig a szövegét tekintve.
Amiért még hatalmas piros pont jár, az az, hogy rengeteg mondatot szó szerint átvettek a regényből, és ennek nem csak a könyvek szerelmeseként örülök, hanem azért is, mert nagyon hatásos és erőteljes sorokról beszélünk. Nagyon jó döntés volt felhasználni őket.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon-nagyon jó film és mindenkinek ajánlom a megtekintését! De, és itt egy hatalmas „de” van: ne úgy menjetek oda a moziba, hogy nem tudtok semmit a történetről, a könyvről, Fitzgeraldról, a 20-as évekről és arról, hogy mit is jelent a regény valójában! (A zenét leszámítva) tökéletes feldolgozása volt a film a könyvnek, és ha valaki nem érti a regényt, nem érti, hogy mit akart kifejezni ezzel Fitzgerald, az előfordulhat, hogy nem fogja megérteni a filmet sem. (Természetesen ez alatt nem azt értem, hogy nem tetszhet valakinek a feldolgozás, mert persze, nem mindenkinek tetszik minden, viszont úgy gondolom, hogy szükség van egy alaposabb háttérismeretre ahhoz, hogy az ember komoly kritikát tudjon megfogalmazni erről a filmről.)
Angol szakosként és a Gatsby szerelmeseként úgy gondolom, hogy a feldolgozás 9/10 pontos volt, az 1 pont levonást csak és kizárólag az apróbb (nem szükségszerű!) változtatásokért és a zenéért kapja. Az összes többi aspektusból nézve lenyűgöző volt a film.