Lelkesen olvasom a Stephanie Plum könyveket, immáron angolul, mivel magyar fordítás nem elérhető (de én nagyon szeretném lefordítani egyébként!) – mondjuk az eddigi fordításokat elnézve lehet, hogy jobb is, hogy angolul olvasom. Most már sajnálom, hogy nem írtam mindegyik könyvről külön-külön, de most már késő, mert nem emlékszem annyira rájuk részletesen, hogy meggyőző kritikát írhassak az egyes regényekről. Ami azt illeti, nagyjából ugyanolyan mind, egy-egy aprócska variációval. De ez nem baj, engem egyáltalán nem zavar, és persze a szereplők közötti dinamika folyamatosan változóban van, így – még ha maguk az események annyira nem meglepőek és persze tudjuk, hogy Stephanie végül megoldja valahogy az ügyet – mindig van miért izgulni.
Jelenleg a kilencedik regényt olvasom, így ez a mostani kritika a nyolcadikról fog szólni, azaz a Hard Eightről.
Ebben a regényben Stephanie a szomszédjuk, Mabel (nem ugyanaz a Mabel, mint Fred bácsi felesége az ötödik könyvből) kérésére Evelyn és kislánya, Annie keresésére indul. Ez pusztán baráti szívesség, hiszen az óvadékot (amely egy speciális, gyerekfelügyeleti óvadék annak érdekében, hogy egyik szülő se „rabolhassa el” a gyereket) nem a Plum Óvadékügynökség kezeli, hanem annak egyik riválisa. Stephanie persze nyakig belemerül az ügybe és emiatt elkezdi őt üldözni egy Abruzzi nevű alvilági figura, akinek legkedvesebb időtöltése az, hogy háborúsdit játszik a körülötte élő emberekkel – ám ez a játék életre-halálra megy.
Ebben a részben egy kicsit több Ranger és egy kicsit kevesebb Morelli van, illetve bemutatkozik Albert Kloughn is, aki az Evelyn ügyét intéző kétbalkezes ügyvéd és a későbbiek során fontos szerepe lesz a Plum család életében.
A Hard Eight különösen gazdag autóhalálokban, mivel Stephanienek két Honda CR-V-jét is felrobbantják, illetve Ranger kocsija is a lángok martalékává válik egy ízben, amire ő csak annyit mond: „I liked that truck.”
A regény végül viszonylag sötét hanggal zárul, de természetesen minden megoldódik és az egészet a Stephanie-féle humorral tálalva kapjuk. Ez a rész nálam a Plum-sorozatban 10/10. Hogy egyébként mennyire állja meg a helyét a Stephanie Plum-univerzumon kívül… Kit érdekel? Szórakoztató volt és ez a lényeg. Tökéletes, ha az ember egy kis kikapcsolódásra vágyik…