[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik!

A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat.

Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.[/su_box]

Sajnos a könyv beszerzését némi bosszankodás és hosszas várakozás előzte meg, és ez kicsit elvette a kedvemet az olvasástól is, nagyon csalódott voltam, hogy előrendeltem a könyvet, ami nálam ritka, és már nagyon sokan olvasták, mire több mint egy héttel a megjelenés után kézhez kaptam, ráadásul még a szállítással is bonyodalmak voltak… Többet nem rendelek a Lírától. Bár ez magára a könyvre természetesen nincs hatással, lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy icipicit kevésbé élveztem a második részt, mint az elsőt.

by pers-shime

Ettől függetlenül jó volt visszatérni A tükörjáró világába, és örültem, hogy rögtön az izgalmak kellős közepébe csöppentünk. A történetvezetés most mintha egy kicsit felgyorsult volna, talán azért érzem így, mert viszonylag sok minden történt, és Ophélie tevékenyebb volt, kezdett a sarkára állni. Azért továbbra is bosszantó volt, hogy néha annyira teszetosza, de legalább látni a fejlődést. :)

Magukat az eltűnéseket, amikről a cím is árulkodik, kevéssé éreztem hangsúlyosnak, csak a végén, a feloldásnál lett igazán érdekes, előtte valahogy nem ezen volt a fókusz. Ez önmagában nem baj, így is izgalmas volt a könyv, de lehet, hogy még érdekesebb lett volna, ha nem csak annyit érzékelünk belőle, hogy felbolydult a Holdvilág, és jé, milyen különös.

Ami viszont nagyon-nagyon izgalmas volt, az az, hogy kicsit jobban megismerhettük Farukot, és apránként egyre többet tudunk meg Istenről, és arról, hogy miért szakadt szét a világ. Ophélie most már nem csak dróton rángatott bábu, aki folyton újabb és újabb rejtélyekbe ütközik, de senki sem hajlandó felvilágosítani semmiről, hanem kezdi kiérdemelni a saját helyét a Sarkon, és válaszokat is kap. Ami nem jelenti azt, hogy a válaszok ne szülnének újabb kérdéseket, de ez már, azt hiszem, részletkérdés. :)

by Gueule-de-Loup

És ebben a részben már némi romantika is akadt, bár nem kell itt nagy egymás nyakába borulásra gondolni, de ami megcsillant, az kedves és aranyos, és szeretnék belőle még többet látni. Egyszerre jó és rossz, hogy ennyire lassan alakul a dolog; jó, mert így hiteles, és rossz, mert az ember szívesen olvasna belőle még. :)

A régi ismerősök mellett feltűnnek új szereplők is, de ők valahogy nem fogtak meg, hiába illettek tökéletesen a világba. Kétszer-háromszor az volt az érzésem, hogy olyasmire utal vissza a szerző, amiről eddig nem is írt, és mivel nem olyan régen olvastam az első részt, úgy gondolom, valószínűleg rémlene, ha már olvastam volna róla (vagy nem, persze ki tudja), de nem volt annyira zavaró a dolog.

A könyv vége felé egészen felpörögtek az események, és micsoda izgalmak bontakoztak ki! Aztán az írónő természetesen jó érzékkel félbevágta a dolgot, úgyhogy most bosszankodhatok, hogy valószínűleg csak egy év múlva olvashatom a folytatást, lévén, hogy franciául sajnos nem tudok…

A szöveg, a fordítás megint élvezetes volt, a borító tetszik, és a könyv minősége is kiváló, jó volt olvasni. Külön szuper volt, hogy az elején láthatunk egy családfát, bár egyszerű, mégis baromi jól néz ki.

talaldki.hu

Összességében tetszett, izgalmas dolgok derültek ki, továbbra is kellemes volt a hangulata, és persze Christelle Dabos egészen lenyűgöző fantáziával rendelkezik. Az év egyik kedvenc sorozata számomra A tükörjáró. Várom a következő részt!

[su_box title=”Értékelés” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]

Borító: 9/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: Thorn
Amit leginkább élveztem: Azt, hogy egyre többet tudtunk meg a múltról, a világ szétszakadásáról, Istenről. És persze a kibontakozó romantikát.[/su_box]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük