Kevesebb, mint egy nap alatt olvastam ki Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának az ötödik kötetét, ami az Örök kötelék címet kapta magyarul (eredeti cím: Spirit Bound). Általában jónak tartom a magyar címeket, és most sem volt kivétel.
A borítókat viszont nem igazán értem. Az első nem volt rossz, a második nagyon jó volt, a harmadik katasztrofális volt, a negyedik kifejezetten pocsék volt, az ötödiket meg az elmegy kategóriába sorolnám. De ha már így végigvettem őket, akkor elmondom, hogy a hatodik sem tetszik.
Az ismét elmondható a könyvről, hogy letehetetlen volt. De ezúttal sajnos azt kell mondanom, hogy nem a történet fordulatossága miatt, inkább csak azért, mert már annyira megszerettem a szereplőket, a világot, hogy élvezet minden perc, amit eltölthetek benne.
A történet maga szükséges fordulatokkal volt tele, de nem éreztem egyszer sem azt, hogy leesne az állam. Minden kiszámítható volt, a legutolsó fordulatot kivéve, ami számomra nem volt túlságosan mellbevágó. Az egyik legfontosabb jelenet, ami egy kicsit kiteljesedés is volt (Dmitrij visszaváltoztatása) a könyv közepén történt, amit nem annyira értettem, de hát ez van.
Valahogy a „szükséges volt” kifejezés jut róla eszemben, mert nagyban előkészítette a lezáró kötethez a terepet. Összességében élvezetes volt és kihagyhatatlan azok számára, akik már olvasták az első négy részt. Ha muszáj lenne pontszámot osztanom rá, akkor mondjuk 7/10, de ezt nem lehet objektív értékelésnek tekinteni.
Végszóként még annyit, hogy a Vámpírakadémia blog szerint a következő rész augusztus 18-án fog megjelenni.