Mondtam már, hogy mennyire bírom, hogy a Continuum összes epizódjának a címében benne van a „second” szó? :) Ez persze fordítási szempontból igencsak bajos lenne, mivel általában ugyan „másodperc” értelemben használják, néha viszont a szó másik értelmét veszik elő, azaz azt jelenti, hogy „második”.
Az epizód azzal kezdődött, hogy a jövőben lélektelen munkagépekké változtatták azokat az embereket, akik már a harmadik szabálysértést követték el. Durva volt szerintem, bár, az az igazság, hogy ezt jobban is kihasználhatták volna és akkor még jobban ütött volna. Engem így is elgondolkodtatott, mert eléggé az a típus vagyok, aki beleéli magát az ilyesmibe, illetve belegondolok mindig, hogy én mit csinálnék egy adott szituációval, ha én alakítanék egy történetet épp.
A 2×09-ben leginkább Julian körül pörögtek az események, ami érdekes volt, mert idáig nem igazán láthattuk őt, amikor igen, akkor sem volt kifejezetten pozitív figura. Jó volt látni, hogy végre mélységet és színt adnak a karaktereknek és az eseményeknek. Idáig leginkább úgy volt beállítva, hogy a Liber8 a rossz, a kormány és a SadTech Alec Sadlerrel az élén pedig a jó. Volt ugyan némi utalás arra, hogy azért ez nem egészen így van, de összességében azért ez a kép jött le szerintem, mert nem láthattuk igazán, hogy mi motiválja a Liber8-et, csak a „le a nagyvállalatokkal” szöveget hallhattuk, ami mondjuk bennem inkább negatív érzéseket kelt az itthon hasonlóan gondolkodók egyéb jellegű, főleg politikai vonatkozású véleménye miatt. (Ennek egyébként ellent mond, hogy a Continuum honlapján igencsak a Liber8 felé tendál a nézőközönség a szavazatok alapján – persze az is lehet, hogy ez inkább csak Bettyt érinti, őt talán én is szívesebben látnám a Liber8-nél, érdekesebb lenne.)
A legutóbbi rész után viszont határozottan úgy érzem, hogy kezdjük megismerni végre a Liber8 jó oldalát és a SadTech és a Corporate Congress negatív oldalát. Nem sok mindent láthattunk idáig Alec Sadler jövőjével kapcsolatban, eddig leginkább csak azt mutatták, ahogy az idős Sadler hogyan manipulálja a környezetét és a történelmet. Azok a döntések, amelyek arra késztették, hogy elgondolkodjon, hogy vajon helyes utat választott-e idáig, nem kerültek szóba, legalábbis részletességgel nem. Talán ideje lenne már mutatni valamit ebből is. :)
Az viszont kicsit fura volt, hogy Kiera csak a legvégén jött rá, hogy talán az ő tette lehetett az, ami Juliant megváltoztatta. Annyira, de annyira egyértelmű volt… Kicsit olyan, mintha Kiera nem számolna az időutazás azon fajtájával, amiben bármit tesz, az része a múltnak és hiába próbálja megváltoztatni az eseményeket, pontosan az ő tetteinek hatására alakul úgy minden, ahogyan.
Összességében csak tartani tudom, amit az előző posztban írtam, kezdi hozni a régi szintet a Continuum, megint olyan élvezettel nézem, mint az első évadot.