Tegnap (igen, tegnap, maximum 4-5 órámba került az egész) elolvastam a Vámpírnaplók második részét, ami a Küzdelem címet kapta.
És sikerült megerősítenie abban, amit már az első könyv olvasásakor is éreztem: ez valami kis izé.
Szerintem az egyetlen oka annak, hogy ezeket a könyveket olvasom, az a TV sorozat. Az egyszerűen lenyűgöző. Ez viszont… Az alaptörténet jó, tetszik, és simán túltettem magam azokon a különbségeken a sorozattal, amik folyton szembejöttek velem olvasás során. Például az, hogy Elena szőke. És egy kis cicababa. És valahogy meg tudnám fojtani. Kis szépségkirálynő, akinek minden csak az ölébe hull. Rettenetesen antipatikus karakter. Örülök, hogy a sorozatban megváltoztatták. A másik meg, hogy folyton nyafog Stefan után, de még csak bele sem hajlandó gondolni, hogy esetleg érez valamit Damon iránt is. (Ez mondjuk megvolt a sorozatban is, ott is iszonyatosan zavart, de szerencsére azon a részen már ott túljutottunk.) Elenát egyébként a sorozatban sem szerettem az elején, és valahogy örültem volna, ha ki lehetne iktatni, de sajnos nem lehetett, mivel ő a főszereplő. Most már megszoktam, sőt, talán meg is szerettem.
A többi változtatást viszont nem értem. Tyler Smallwoodból miért lett Lockwood? Kétségtelen, hogy a Lockwood jobban hangzik, de nem értem, na. Miért nincs Meredith a sorozatban? Vicki miért lett Matt testvére? Judith néniből miért lett Jenna? (Nem tetszik Judith néni karaktere, de a neve azért megmaradhatott volna, nem?) Margaretből hogy lett Jeremy? (Bár le kell szögeznem, hogy ez még az „értem” kategóriába sorolandó, mert jobban örülök egy olyan karakternek, aki valamelyest alakítja a történet folyását, mint egy nyafogós kis négyévesnek.)
Félreértés ne essék, nem vagyok a változtatások ellen, csak nem értem a dolgot.
No, de visszatérve a könyvre: nem mondhatnám, hogy pocsék volt, mert nem. Jó volt, meg elolvasgattam, pár óra alatt megvolt. De semmi extra. Abszolút felejthető az egész. A vége viszont meglepett (mert a sorozat egyáltalán nem ebbe az irányba haladt). Viszont ez a meglepetés is olyan volt, hogy „jó, jó, megtörtént, haladjunk tova, nincs itt semmi látnivaló”. Nem ütött. Egy kicsit sem. Pedig abszolút nem lehetett rá számítani a sorozat alapján.
És nem mondhatom, hogy a fordítás a hibás (mert az ugye el tudja rontani a dolgokat nagyon sok esetben), mert Farkas Veronikától eddig én rosszat még nem olvastam. Egyszerűen szar a könyv, na. Nincs ezen mit szépíteni.
A borítóról csak annyit, hogy megértem, hogy örülünk a sorozat sikerének, de jaj, rajta van Nina Dobrev a könyvön, aminek egy szőke hajú lány a főszereplője. Fura, na. Tudom, hogy így eladhatóbb, de azért nekem jobban tetszett volna egy másik kép. Amúgy maga a borító rendben van, semmi különös. Választottak egy képet, rárakták meg dobtak hozzá egy-egy szöveget meg reklámot. (Ami egyébként megőrjít, hogy miért kell bármelyik könyvre is TV adónak a nevét írni? Az első Dexter könyvön is van, de ott legalább nem olyan undorítóan nagy, mint a Vámpírnaplók esetében. A jobb oldali borítón látható CW-s felirat legalább valamelyest diszkrét.) Az almás eredeti borító tetszik, csak nem nagyon tudom, hogy mi köze az almának ehhez az egészhez. Egyébként nagyon szép és nagyon jó.
A címekről még annyit, hogy szerintem abszolút semmitmondóak. Mondjuk a címadás véleményem szerint egy rettenetesen nehéz dolog, de nem fogom tudni megkülönböztetni, hogy most melyik az első, melyik a második és így tovább, ha csak ezeket a címeket mondja nekem valaki: Ébredés, Küzdelem, Tombolás, stb.
Összességében egy 5/10-et tudok neki adni, de azt is a sorozat iránti őszinte rajongásom miatt. A szereplők idegesítőek, a történetben semmi extra nem volt, a könyv kifejezetten rövid volt (nem csoda, hogy külföldön kettőt adnak ki egyben). Az egyetlen, ami jó volt benne, az az, hogy Damon kezd már bekerülni a történetbe, és azok a részek érdekesek voltak.