Nemrég jelent meg Vavyan Fable legújabb könyve, a Habospite. Vavyan Fable első könyveit nagyon szerettem. Üdítően egyéni stílusa, sodró lendületű történetei, jól kidolgozott, szerethető karakterei letehetetlenné tették a könyveit. Az üdítően egyéni stílus az idők folyamán mintha önmaga paródiájába ment volna át; a vicces egyéni szavak szófordulatok túl sokat használva inkább furcsává, mint olvasmányossá tették a későbbi könyveit. A történetek viszont izgalmasak maradtak, bár néha úgy éreztem regénynek álcázott kertészeti katalógust olvasok lovas tájékoztatóval és környezetvédelmi propagandával ötvözve. Nem mintha ezek a témák nem érdekelnének, de a kevesebb több lenne egy kalandregényben. Kellemes meglepetésként a Habospitében egyáltalán nem szerepeltek ezek a témák.
A témaválasztás a leghálásabb, a rajongók kedvence lehetne ez a könyv. Fable két sorozatának, a Halkirálynőnek és a Vis majornak a hősei találkoznak. A történetet Denisa (Halkirálynő) és Kyra (Vis Major) meséli el. A váltások szokatlan formában, képekkel felvezetve történnek, nekem tetszett.
A Halkirálynő sorozatban megismert harcművésznő, Dalia végre valahára eldöntötte, hogy összeházasodik szívszerelmével. A menyegzőt Fertő Cityben, Vis Majorék városában kívánják nyélbe ütni. Denisa története a könyv jó feléig az esküvői előkészületekről, főleg Dalia ezzel kapcsolatos ámokfutásáról szól. Egy rövid ideig vicces, utána már unalmas. Valamivel érdekesebb Kyra története, ahol folytatódik a Vis Major sorozat. Azok a jelenetek, ahol Vis Major neje, Dutyis Daphne szerepel, tényleg szórakoztatóak. De egyébként a könyv nem egy nagy durranás. A történet lapos, klisékkel teli. A két sorozat szereplői pár kivétellel élettelenek, ha valaki esetleg nem olvasta az előzményeket, nem is érti kik ezek és főleg, mit keresnek ebben a könyvben, mindenféle szerep nélkül. 5-ből legfeljebb 3 pontot adnék rá.