Tegnap végre volt szerencsém megnézni az IMAX-ben a The Hunger Games (Az éhezők viadala) trilógia második része alapján készített filmet, a Catching Fire-t (Futótűz).

Nem kertelek, megmondom most rögtön, hogy nagyon-nagyon jól sikerült.

Ritkán látni ennyire könyvű adaptációt. Az első részben több dolgot is megváltoztattak (pl. azt, hogy kitől jött a fecsegőposzátás kitűző; hogy mikor köt szövetséget az arénában Rue (nem tudom magamat rávenni, hogy Rutának hívjam, egyszerűen nem értem, hogy miért kellett ezt így „lefordítani”) – bár összességében ott sem zavaróak a változtatások. Itt, azonban inkább csak kihagyásokról beszélhetünk, illetve apróbb változtatásokról, amelyek a lényeget tényleg nem érintik. Az elsőt meg is értem valahol, hiszen minden nem férhetett bele egy mozifilmbe. Egy könyvben sokkal több részlet, jelenet elfér, mint amennyit 2,5 órába bele lehet sűríteni. A második kategóriába pedig tényleg csak apróságok tartoznak, olyasmik például, hogy Effie mindenkinek valami aranyat akar adni, hogy kifejezzék összetartozásukat, és a könyvben Peeta és Haymitch is karkötőt kapnak, Peetának egyéb helyről van a medálja, a filmben pedig a karkötő helyett kapja a medált. Tényleg apróságok, nem annyira lényegesek és semmit sem vesznek el a film élvezetéből. Voltak apróbb dolgok, amiket most is hozzáadtak pluszban, tehát nem csak Katniss szemszögéből láttuk a történetet. Például volt egy-két aranyos és érdekes részlet President Snow unokájával, akitől megtudtuk, hogy mindenki úgy hordja a haját az iskolában, mint Katniss.

A hangsúlyt is jól helyezték el a filmben. Több embertől olvastam azt kritikaként, hogy össze-vissza ugráltak és nem volt ezért mélysége az érzelmes jeleneteknek. Én ezt nem éreztem így. Számomra épp jókor végződött szinte mindegyik (bár, azt bevallom, hogy a tengerparton játszódó Peeta-Katniss jelenetet elnéztem volna még egy darabig… :) ). Az egyik leghatásosabb jelenet az volt, amikor a Győzelmi körúton a 11-es körzetben Katniss és Peeta beszédet mond. Ott tényleg a könnyeimmel küszködtem.

Amit nagyon sajnálok, az az, hogy kimaradt, az az a jelenet volt, amikor Peeta és Katniss megnézi a Haymitchről készült videót, aki ugye az 50. évfordulós viadalt nyerte meg, amikor kétszer annyi játékos volt, mint egy átlagos évben. A könyvben ez rengeteget adott hozzá Haymitchhez, elmélyítette a karakterét és igazán megszerettette őt az olvasóval. Ez a filmben nem történt meg semmilyen formában. Maradt ugyanolyan a karakter – ha valaki eddig kedvelte, akkor ezután sem lesz vele problémája, ha pedig nem, akkor most sem lopja be magát jobban a néző szívébe.

Ami nagyon érdekes, az az, hogy néhány karakter jobban, illetve kevésbé tetszett a filmben, mint a könyvben. Példának okáért Johanna Mason nagyon jó volt a filmben, míg a könyvben kevésbé volt nagy hatással rám. Nem változtatták meg a Katnisshez, illetve a viadalhoz való viszonyát, csupán valahogy emberibbnek tetszett. Belevaló csajnak tűnt, ami azt illeti. :) Nagyon jó volt a színésznő, azt hiszem, ez lehetett az oka. Beetee azonban kevésbé volt szimpatikus a filmben, mint a könyvben. Igaz, nem is kapott olyan sok szerepet, csak egy-két jelenetben volt benne, de valahogy inkább negatív benyomást keltett bennem. Persze ezen még lehet javítani, hiszen a harmadik (és negyedik) részben is benne lesz. Mags alakja is nagyon jól sikerült. Sokkal jobban megszerettem, mint a könyv alapján. Tényleg olyan kedvesnek tűnt, mint egy aranyos kis nagymama. :) Finnick… Nos, Finnicket eléggé bírtam a könyvben. Amikor megláttam az első képeken, valahogy egyáltalán nem olyannak tűnt, mint amilyet elképzeltem. Nem is tetszett különösebben. Aztán a filmben valahogy mégis működött. Jól hozta a szerepet, jól formálta meg a karaktert az őt alakító színész. Úgyhogy teljesen elégedett voltam vele is.

Ami nem annyira tetszett, az az volt, hogy a Katniss és Gale közötti kapcsolatot egy kicsit úgy állították be, mintha eldöntött tény lett volna, hogy ők ketten akkor most együtt vannak. Igen, a könyvben is Gale és a forradalom mellett döntött Katniss, de nem volt ennyire kimondva, ennyire érzékeltetve. Nem fogalmazott úgy, mintha ő is halálosan szerelmes lenne Gale-be, hanem inkább az volt a viselkedésének alapja (amit egyébként a filmben is elmondott), hogy a rettegés miatt nincsen helye a szívében szerelemnek. A filmben ezt a döntést egy kicsit jobban a nézők arcába tolták, ami tulajdonképpen nem volt olyan nagyon nagy baj, de a könyvet olvasva nem voltam azért annyira elragadtatva tőle.

Nekem úgy tűnt, hogy ebben a filmben is nagyjából ugyanazokat a zenei aláfestéseket használták, mint az előzőben, de ilyen téren nem vagyok nagyon jó megfigyelő, úgyhogy majd meglátjuk, hogy lesz-e Catching Fire soundtrack. Tehát összességében természetesen tökéletesek voltak a felcsendülő dallamok.

Ami nem konkrétan a film kritikája, ám kapcsolódik hozzá, az a felirat. Borzalmas volt. Nem néztem meg, hogy ki követte el, de valami hihetetlenül pocsék volt. Egyrészt nem használta a már meglévő magyar fordításokat – amit ugye, lévén, hogy van hivatalos magyar fordítás, illett volna. Példának okáért Nuts & Volts valami fura lett, amire pontosan már nem emlékszem, de nem Gyogyós és Feszkós. Azt pedig, hogy „May the odds be ever in your favor!”, valami tök mással helyettesítette, nem azt írta, hogy „Sose hagyjon el a remény!”. Valami olyasmit írt, ami passzolt, de nem ugyanazt jelentette. Ezek azonban még önmagukban nem jelentettek volna olyan hatalmas problémát. A nagy baj az volt, hogy sokszor félrefordított, illetve egyáltalán nem azt írta le, amit a szereplők mondtak. Néha passzolt a jelenethez, néha nem, de egész egyszerűen más volt, mint ami a színész szájából elhangzott. Ez nem fordítás, hanem hasamra ütök és beírok valamit. Szégyen a szakmára nézve. Érdemes lenne még egyszer beülni és lejegyezni az összes hülyeséget, amit képes volt leírni. (Egyébként ugyanez a borzalmas fordítás megvolt a Thor: The Dark Worldnél is. Majd lehet, hogy írok arról is kritikát később.) Azért nem tudok egyébként pontosabb példákat mondani, mert igyekeztem nem figyelni a feliratra, hogy ne vegyen el a film értékéből. Néha-néha persze óhatatlanul is odatévedt a tekintetem, úgyhogy ezért maradt meg bennem, hogy milyen rossz volt.

Összességében számomra ez egy 9,5/10-es film volt. Persze nem tudom önmagában értékelni a filmet, mint filmművészeti alkotást, hiszen számomra ez nem egy független darab, hanem a könyv megfilmesítése. Ezért csakis így tudom megítélni, ami azt jelenti, hogy a pontszám azt tükrözi, hogy mennyire tudta hozni a film azt, ami a könyvben volt. Ha csupán ezt kérdezzük, akkor a válasz az, hogy szinte 100%-ban. Mindenképpen érdemes megnézni annak, akinek tetszett az első rész vagy olvasta a könyveket. Én gondolkodom rajta, hogy talán meg kéne nézni még egyszer… :)

2 hozzászólás

  1. Szerintem a Ruta név tökéletes választás volt.
    Egyrészt mert Katnisst a húgára emlékezteti, aki a primuláról kapta a nevét. Másrészt réti ruta kis adagban gyógynövény, nagyobban meg mérgező. Nagyon illik a kislány karakteréhez.

  2. Author

    Ja, közben látom, hogy „ruta graveolens” a neve latinul. Nem tudom, miért emlékeztem úgy, hogy valami más. Akkor tényleg nem volt rossz döntés. Ugyanarról a növényről van szó amúgy angolul meg magyarul is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük