Őszintén szólva egyáltalán nem ilyesmire számítottam a cím alapján, aztán amikor előadáson (merthogy ismételten egy kötelező darabról van szó) a tanárnő ismertette nagyjából a történetet, akkor kedvet kaptam A nagy Gatsbyhez.
Kifejezetten olvasmányos, még ha nagyon sokszor nem is arról beszél a narrátor, ami az olvasót igazán érdekelné. A középpontban Jay Gatsby és Daisy Buchanan szerelme áll, ám ez az egész a mű közepéig szinte ki sem derül. Az első öt fejezet mintha csak egy hosszúra nyúlt bevezető lenne. A regény második fele pont ezért sokkal érdekesebbnek bizonyult számomra, mint az első.
Olvasás közben nem teljesen fogtam fel a mű nagyságát. Nem gondolkodtam el a problémákon, amelyeket felvetett, sem azon, hogy gyakorlatilag nem adott erkölcsi értékelést (erre persze már rögtön a mű elején felhívja az író a figyelmet). És talán pont ez az, ami olyan nagyszerűvé teszi a szememben.
A szereplők nem jók vagy rosszak, hanem esendően emberiek. És ahogy kiderül, hogy ki mennyire merült el az erkölcsi fertőben, amit a pénz teremt számukra, úgy gondolkodik el az ember egyre inkább. Van, aki együtt tud érezni Gatsbyvel, van, aki nem. És mindez ugyanúgy vonatkozik Daisyre és Tomra is: egyesek megértik őket, mások pedig elítélik cselekedeteiket.
Az előző bekezdésben említett három szereplőt tartottam a legérdekesebbnek. Jordan, Mrs. Wilson és Nick Carraway semmitmondóak voltak, amolyan töltelékszerepek. Azt hittem, hogy történni fog valami a végén, amivel értelmet adnak legalább Jordannek, de nem volt semmi. Nicket csak azért nem mondanám értelmetlennek, mert ő a narrátor, tehát el kell fogadnunk, hogy az író ezt a technikát alkalmazta a történet elmesélésére. Egyébként szerintem jobb lett volna kihagyni, de ez csak az én személyes véleményem – általában nem szeretem az ilyen passzív figurákat, akik ott vannak ugyan, narrálnak, de teljesen lényegtelenek.
Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett a A nagy Gatsby. Nem mondom, hogy ha más írói technikákat alkalmazott volna Fitzgerald, akkor nem nyerte volna el még jobban a tetszésemet, de jó volt így is. 8/10 pontot adok rá.
Egyébként annyira felkeltette az érdeklődésemet a történet, hogy a filmet (Robert Redford főszereplésével) is megnézem majd, amint lehet. Illetve még annyit fűznék hozzá, hogy angolul kezdtem el olvasni, és egészen tiszta, érthető a nyelvezete.