Most, hogy befejeztem a könyvet, végre megnéztem a filmet is.
Persze ennek sem tudtam úgy nekiállni, hogy ne lettek volna már elvárásaim – azaz, ebben az esetben előítéleteim, merthogy azt olvastam több helyen is, hogy nem lett jó a film. Természetesen nem valami nagy meglepetés, hogy másképpen gondolom: szerintem igenis jó volt a film.
A történetről nincs mit mondani, azt már kifejtettem a könyvvel kapcsolatban. Annyi, hogy voltak benne bizonyos változtatások, kihagyások, de szerintem ezek nem voltak annyira vészesek. Néhány dologra kíváncsi lettem volna, de így is kétórás volt a film, úgyhogy érthető, hogy ki kellett maradnia például olyasminek, mint hogy Kyle elmegy Jodiért. Meg lehetett anélkül is magyarázni, hogy miért az a vége, ami.
Azt kell mondanom, hogy jobban működött a történet filmként, kicsit megkurtítva, mint könyvben. Pontosan azt tették vele, amit „javasoltam” a regényről szóló írásomban is: kihagyták a felesleges nyavalygást, leegyszerűsítették a sztorit. A lényege megmaradt (sikerült megtalálniuk a történet gerincét alkotó kulcsfontosságú jeleneteket a forgatókönyv íróinak), és azt már ugye mondtam, hogy szerintem az alapötlet igenis jó. Kifejezetten pozitívnak találtam azt, hogy Melanie hozzászólásai sokszor viccesre sikerültek. A könyvben nem volt mindig ennyire üdítő a jelenléte.
Ami miatt azt gondolom, hogy jó volt a film, az a gyönyörű megvalósítás, a tájképek voltak, és a zene is aláfestés is nagyszerűen sikerült.
Számomra a problémát leginkább a Melanie-t alakító színésznő jelentette – mintha nem sikerült volna annyira beleélnie magát a szerepbe, vagy nem is tudom. Nem tartottam eléggé hitelesnek. Az mondjuk biztos, hogy szép volt, végül is valami hasonlónak képzeltem el Melanie-t is. Kicsit talán magasabbnak, de hát ez legyen a legnagyobb gond. A többiek jók voltak. Jamie-ről azt vártam, hogy egy kicsit idősebb lesz. Aki még szuper volt a filmben (és gyönyörű), az Diane Kruger volt, aki Melanie/Wanda hajtóját alakította.
Én még mindig úgy gondolom, hogy egy könyv feldolgozását nem lehet önálló filmes alkotásként értékelni (én legalábbis nem tudok elvonatkoztatni a könyvtől sosem), úgyhogy erre simán adok 8/10 pontot – főleg azért, mert nagyon szép volt. Egyszerűen jó volt nézni.
A bejegyzést a végén felcsendülő Imagine Dragons dallal zárom: