Kelly Linkkel először egy mesefeldolgozásokról szóló órán találkoztam, akkor a Travels with the Snow Queen című novelláját olvastuk, ami – bár rengeteg jó történetet olvastam abban a félévben – egyszerűen lenyűgözött. Friss, eredeti, elgondolkodtató. Ezen felbuzdulva (és mivel megtudtam, hogy ingyenesen hozzá lehet jutni az e-bookokhoz) el is olvastam két könyvét is. A másik a Stranger Things Happen volt, de megmondom őszintén, hogy alig emlékszem már rá. A Travels with the Snow Queenen kívül a Louise’s Ghost maradt csak meg, az is azért, mert borzalmas volt.

Nagy reményeim voltak a Magic for Beginnersszel kapcsolatban, főleg a cím miatt. Gondoltam, hogy tele lesz varázslattal, tele lesz olyan történetekkel, amelyekkel tudok azonosulni – de ezek után nyilván nem árulok el nagy titkot, ha azt írom: nem így történt.

Volt benne néhány nagyon jó ötlet (például az, amikor az élők szellemekkel házasodtak), de ami tetszett, az is valahogy rosszul volt kivitelezve. Talán a fura lenne a legjobb választás, ha egyetlen szóban kellene jellemeznem ezt a novelláskötetet. Weird. It was really, really weird. Néha megálltam, és elgondolkoztam rajta, hogy most mégis mit olvasok én tulajdonképpen.

Legtöbbször az volt az érzésem, hogy ez az egész egy agymenés. Túlságosan hosszú történetek, sehova sem vezető cselekmények. Gondolatban folyton Nina Kiriki Hoffmann Permeable Borders című novelláskötetével hasonlítottam össze, és azt kell mondanom, hogy a közelébe sem ér Hoffmannak Kelly Link. Lehet, hogy én nem vagyok elég elvont ezekhez a történetekhez, de például a mások által üdvözített nyulas novellánál minden gombnyomásnál abban reménykedtem, hogy végre vége  lesz már. (Sőt, még az egyik barátnőmnek is megírtam, hogy mennyire abszurd az egész, és nem, nem a jó értelemben.) A legnagyobb probléma talán nem is az agymenés volt, hanem az, hogy iszonyatosan hosszúnak tűnt az összes történet, és nem volt se füle, se farka – egyszerűen élvezhetetlenek voltak, még ha egy-egy aprócska részlet esetleg tetszett is.

Nagy csalódás volt Kelly Link, mert bár a Hókirálynős történettel elvarázsolt, a többit sokszor katasztrofálisnak éreztem. A jó ötletek ellenére sem tudok 5/10-nél többet adni ennek a kötetnek. Biztos van olyan, akinek tetszik (hiszen olyanok is vannak, akik éltetik a Godot-ra várvát, illetve a Rosencrantz és Guildenstern halottat*, én pedig mindkettőt a legrosszabb élményeim között tartom számon), nem vagyunk egyformák. Nekem, egyáltalán nem jött be Kelly Link stílusa, és ezt tényleg rettenetesen sajnálom. Illetve még annyit hozzátennék, hogy a borító sem tetszik. Kicsit sem.

*Magát az alapötletet zseniálisnak tartom a R&G-nél, de egyébként borzalom volt. Érdekes módon ugyanennek az írónak a nevéhez kötődik az egyetlen dráma, amire viszont azt mondom, hogy zseniális, és az az Árkádia. Tom Stoppardról van szó, egyébként.

Borító: 4/10
Sztori: 5/10
Kedvenc karakter: –
Amit leginkább élveztem: Nem tudok semmit sem kiemelni, hiába erőltetem az agyamat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük