Egészen kezd megtetszeni ez az Anita Blake sorozat. Kedvencem azért valószínűleg nem lesz, mert sokszor vannak olyan megnyilvánulásai a csajnak, amikkel egyáltalán nem tudok azonosulni, de most már kezd egészen beindulni a dolog.
Richard Zeeman karaktere egészen szimpatikus, bár lassan ideje lenne, hogy ez a folyamatos nyavalygás – jaj, alakváltó vagy, farkas, de én elvből nem randizom természetfeletti lényekkel, ó, most mi legyen – véget érjen. Akár így, akár úgy.
Azt is nagyon furának tartottam, hogy Anita nem akar lefeküdni senkivel sem. Merthogy csak az esküvő után, mert ő már sokat csalódott, blabla. Mintha az írónő menekülése lenne attól, hogy szexjeleneteket kelljen írni (amit, ha jól értelmeztem a rengeteg kritikát, melyek szerint a sorozat tele van szexualitással, később levetkőz majd).
Maga a történet is jobban tetszett most valamivel, bár nem éreztem kifejezetten gyors tempójúnak. (Persze ebbe az is belejátszhat, hogy két részletben olvastam el, és a kettő között eltelt némi idő.)
Gyakorlatilag ugyanolyan, mint az eddigiek. Teljesen felejthető, de kifejezetten szórakoztató. Nem igazán volt benne olyan, ami miatt ki tudnám emelni, de le sem akarom húzni, mert azért jól elvoltam vele. Menjen neki a 7/10.
Amik viszont tetszenek a sorozatban, azok a címek. Idáig mind jó volt, és mindnek volt is értelme, nem csak valami olyasmi volt, amit ráírtak a borítóra, aztán találgasd, hogy mit jelent.
ui: Egyébként igen, olvastam a harmadik részt is, az kicsit kevésbé tetszett, mint a negyedik, de kritikát már nem szeretnék róla írni, tekintve, hogy régen volt már, és a történet nem az a fajta, ami leülepedik, majd folytonosan ott kopogtat az ember elméjén, és végül valamiféle maradandó, mély nyomot hagy benne.