Amikor moziba megyek, általában én találom ki, hogy mit szeretnék megnézni. Nagyon ritkán fordul elő, hogy olyan filmre megyek, amit más választ, úgyhogy amikor a barátnőim előállnak néha egy-egy ötlettel, akkor igyekszem rábólintani – hogy ne legyen mindig az, amit én akarok.
A Lucy első hallásra érdekesnek tűnt, de a trailernél elment tőle a kedvem. Mégpedig azért, mert én simán hajlandó vagyok arra, hogy elfogadjak egy-egy dolgot, ami egyébként logikus, csak nem feltétlenül lehetséges. Semmi bajom a varázslattal, az időutazással, az űrutazással, stb. De amikor megpróbálnak lenyomni valami orbitális baromságot a torkomon, mégpedig úgy, hogy mindenáron erőltetik a „mert ez tudományosan bizonyítható” dumát… na, az nem megy. És ez volt a legnagyobb probléma a Lucyval: folyamatosan tolták az áltudományos rizsát, miközben már az alap felvetés is hatalmas baromság, természetesen.
Ezt leszámítva abszolút közhelyes volt. Semmi eredetiség, semmi izgalom, semmi, de semmi, az égvilágon semmi különleges. Nem vagyok odáig az akciófilmekért, de egy jó filmet még én is tudok élvezni. Itt viszont még az eseménydús, „izgalmas” jelenetek sem adtak semmilyen extrát.
Talán ha rámentek volna arra, hogy mennyire superwoman lett Scarlett Johansson azáltal, hogy a vérébe került ez az anyag. De nem. Kaptunk egy-két unalmas, már-már nevetségesbe hajló jelenetet, ahol teljesen elrugaszkodott dolgok történtek mindenféle különösebb ok nélkül. Ezt leszámítva volt egy-két bevágás, ahol természetfilmek részleteit láttunk, illetve számítógépes animációkat arról, hogy hogyan működik Lucy teste belülről, de mindezek számomra inkább olcsóvá tették az egészet, mint élvezetessé – noha azt nem tagadhatom, hogy volt egy-két szép hely, amelyeket néhány pillanatra megcsodálhattunk.
Teljesen felesleges elmenni a moziba ezért a filmért. Ha valaki szereti az ilyesmit, akkor otthoni szórakozásra akár meg is felelhet. Egyszer nézhető, semmiféle pluszt nem ad, még csak el sem gondolkodtat, merthogy semmiféle komolysággal vádolható morális/filozófiai kérdést nem vet fel. 5/10.
A szinkronnal tulajdonképpen nem volt nagy baj, bár számomra teljesen hiteltelenné tette a film elején látható „jaj, de félek” részeket. Lehet, hogy egyébként meggyőző volt, nekem a szinkron valahogy szürreálissá tette az egészet. Persze, nyilván velem van a baj. Egyébként én a végén az „I am everywhere” mondatot nem úgy fordítottam volna, hogy „mindenhol vagyok”, mert ki mond ilyet magyarul? „Mindenhol ott vagyok” vagy „ott vagyok mindenhol” inkább. Teljesen jól ki lehetett volna mondani szerintem ezt is, még csak nem is kellett semmiféle szájmozgást követni ennél a résznél.
Szeretem az AsapSCIENCE videókat, ezt érdemes megnézni a témában: