The critically acclaimed THE SANDMAN: FABLES AND REFLECTIONS continues the fantastical epic of Morpheus, the King of Dreams, as he observes and interacts with an odd assortment of historical and fictional characters throughout time. Featuring tales of kings, explorers, spies, and werewolves, this book of myth and imagination delves into the dark dreams of Augustus Caesar, Marco Polo, Cain and Abel, Norton I, and Orpheus to illustrate the effects that these subconscious musings have had on the course of history and mankind.
Sok idő eltelt azóta, hogy befejeztem az előző részt, ennek az az oka, hogy egyrészt nehezen jutottam hozzá ehhez a maga teljességében, másrészt pedig egyéb elfoglaltságaim is voltak. Tehát nem a kötettel volt a gond, ami kifejezetten kellemes olvasmánynak bizonyult, még ha darabos is volt a sok kisebb, különálló történet miatt.
Fear of Falling
Tulajdonképpen érdekes volt, bár rövid, és nem teljesen egyértelmű számomra.
Three Septembers and a January
Mindig élvezettel olvasom azokat a jeleneteket, amelyekben Dream testvérei megjelennek, és ez most sem volt másképp, hiszen üdítő a jelenlétük. Viszont maga a történet annyira nem ragadott meg, hiába alapszik valós személyen és megtörtént eseményen a sztori.
Thermidor
Azt hiszem, hogy ezt a történetet már olvastam egyszer, de akkor sem fogott meg igazán. Viszont a The Song of Orpheust olvasva már több értelmet nyert a dolog, és így talán annyira nem is volt rossz. Azt éreztem, hogy elég valósághű tükröt tartott az emberiségnek, milyenek is tudunk lenni nemes eszméket hangoztatva.
The Hunt
Határozottan a kedvenc történetem. Az a fajta, amikor érdekes a sztori, olvassa az ember, és a végén rájön, hogy milyen zseniális. Nagyon tetszett. Még ilyet nekem, sokat!
August
Néhol kicsit hosszúnak éreztem, de a végén a sötét válaszokkal végül itt is a pozitív irányba billent a mérleg nyelve. Persze az is segített, hogy mindig is érdekelt a római történelem és mitológia, így már a felütés láttán is nyitottabban álltam hozzá.
Soft Places
Ez valahogy nem tetszett. A végén, amikor már Morpheus is ott volt, az egy kicsit érdekes volt, de előtte túl hosszú, unalmas volt.
The Song of Orpheus
Ahogy olvastam, ez a központi történet. Bár tudtam, mi fog történni, érdekes volt megfigyelni, hogyan szőtte bele Gaiman Dreamet és a testvéreit. Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de néhol mindig homályos foltok húzódnak Dream szerelmi életét illetően – ugye, ennek a gyümölcse Orpheus.
The Parliament of Rooks
Ez sem igazán fogott meg. Valahogy Cain és Abel nem tetszik nekem. Akármennyire is zseniálisak, mindig vannak bizonyos ellenérzéseim, amikor olyasmit olvasok, ahol ők is ott vannak.
Ramadan
Nagyon szépen rajzolt és érdekes történet volt. Az ilyesmit szeretem én, amikor a végén kap egy csavart az egész sztori, és új megvilágításba kerül a történet. Nagyon tetszett.
Összességében jó volt, szeretem az ilyen „novelláskötet” jellegű összeállításokat, olyanok, mint egy doboz bonbon: vannak benne hihetetlenül „finom” darabok, és olyanok is, amelyek annyira nem illenek bele az adott illető ízlésvilágába. És talán az a legjobb az egészben, hogy mindenkinek másmilyen élmény, mindenkinek más tetszik, mindenkinél változó az arány. 8/10 pontot adok rá, mert voltak lenyűgöző történetek is az unalmasabbak mellett.
Borító: 7/10
Sztori: 6-10/10
Kedvenc karakter: –
Amit leginkább élveztem: A The Hunt c. történetet. :)