[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Despite the glooming peace that’s settled on Verona after the recent tragedy, Montagues and Capulets are brawling in the streets.
Faced with more bloody battles, Prince Escalus concludes that the only way to truly marry the fortunes of these two families is to literally marry them together. Everyone is skeptical, but none more so than the pair selected, for the most eligible Montague bachelor is Benvolio, Romeo’s best friend, still anguished by the loss of his companions, and the chosen Capulet maid is Juliet’s older cousin Rosaline, the girl Romeo first loved and whose refusal of Romeo’s affection paved the way for bloodshed. Contrary to their late cousins, there’s no love lost between Benvolio and Rosaline, yet they forge a bond to end the renewed feud not only to escape their forced betrothal, but to save their lives and the city of Verona itself.
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]Rómeó és Júlia nincs többé. Vajon velük együtt a szerelem is sírba szállt?
Bár Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Bevallom őszintén, ez egy olyan regény, amit magamtól nem vettem volna a kezembe, azonban a sors az utamba vetette, ugyanis én szerkesztettem, a fordítója pedig Mergl-Kovács Bernadett, aki több népszerű könyvet is fordított már a Könyvmolyképző Kiadónak. Szerintem szuper munkát végzett, nem egy könnyed regényről volt szó, de a stílusról majd később.
[su_service title=”Narráció” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
A könyv E/3-ban múlt időben íródott, és több karakter szemszögéből láthatjuk a sztorit, főleg a főszereplők, Rozalin, Benvolio és Escalus herceg szemszögéből.
[su_service title=”Történet” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Rómeó és Júlia véget ért: Veronában továbbra is forrnak az indulatok, és Escalus herceg úgy dönt, összeházasítja a két viszálykodó család sarjait, a Capulet Rozalint (Rómeó első szerelmét) és a Montague Benvoliót. Bár a két fiatal semmiféle érzelmet nem táplál egymás iránt, a város sorsát a szívükön viseli, ezért összefognak. A történetet tovább bonyolítja, hogy Rozalint máshoz húzza a szíve, és hogy valaki titokban ármánykodik a városban, szándékosan felbolygatva azt.
Nem kell nagy horderejű, lenyűgöző sztorira számítani, de kerek egész, kellemes történet, nem döbbenetesek, de jók a fordulatok, és mindig, amikor már úgy éreztem, hogy unnék valakit, át is ugrottunk egy másik szereplőre, hogy az ő szemszögéből is lássuk a történet egy szeletkéjét. Szerintem jól összerakott regényről van szó, még ha vannak is hibái.
[su_service title=”Karakterek” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
Az egyik főszereplő a Capulet-ház Rozalinja, Júlia unokatestvére. Makacs lány, sokszor hölgyhöz nem illő a viselkedése, és nála például gyakran előjönnek a később említett anakronizmusok.
A másik főszereplő a Montague Benvolio, megmondom őszintén, őt jobban kedveltem, mint Rozalint, kissé forrófejű, ám jólelkű fiú, aki sajnos hatalmas csávába keveredik a történet folyamán — és nem csak azért, mert feleségül kell vennie a nem szívelt Rozalint.
A harmadik főszereplő pedig Verona hercege, Escalus. Egész érdekesnek találtam a karakterét, szívesen olvastam róla. A legjobbat akarja mindig, de sokszor elvakult, nem vesz (vagy nem akar észrevenni) dolgokat, és ez bizony problémákat szül. Talán a hátterét tekintve az ő karaktere volt a legérdekesebb, de azért nem ment lélektani mélységekbe az írónő.
A többi karakter is illett a regénybe, talán csak ezt tudom mondani, mert kedvelni igazán nem kedveltem őket. A dajka és a barát kicsit idegesítettek, de a többiekkel nem volt problémám, szívesen olvastam róluk.
[su_service title=”Stílus” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
Ennél a könyvnél nagyon fontos tudni, hogy az írónő igyekezett Shakespeare-i angolban megírni a történetet, ám ez főleg a megszólalásokban jelentkezett, a leírásoknál már gyakran a saját szóhasználatát alkalmazta, és ez kissé érdekes dualitást kölcsönöz a regénynek. Biztos, hogy lesz olyan, aki túl modorosnak, akár nevetségesnek fogja tartani, de azt gondolom, hogy a magyar egy fokkal befogadhatóbb lesz, még akkor is, ha a fordítóval igyekeztük visszaadni az angol szöveg sajátosságait.
[su_service title=”Háttér, hitelesség” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
Még egy fontos dolog a regénnyel kapcsolatban: bár elméletileg Shakespeare Itáliájában játszódik, sok anakronizmussal találkozhatunk benne, ezt maga a szerző is elismeri a könyv végén a megjegyzéseiben. Tehát aki történelmi hűségre vágyik, az inkább ne ezt a könyvet forgassa…
[su_service title=”Romantika” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
Határozottan romantikus regény, sőt, szerelmi háromszög is van benne! De nem kell aggódni, nem a „jaj, kit válasszak, ó, mindenki annyira szexi és pont engem, a szürke kisegérkét akar!” stílusban. Kedves történet, a szereplők többsége jólelkű, és nem igazán drámáznak feleslegesen. Bár azt mondom, sok benne a romantika, elsősorban nem ez vezérli a történetet, hanem Verona sorsa, mindenki a városért küzd valamilyen formában. Tehát a regény nem csöpögős, viszont határozottan romantikus.
[su_service title=”Kinek ajánlom?” icon=”icon: heart” icon_color=”#be060a”][/su_service]
Olyanoknak, akik szeretik a könnyed (történelmi) romantikus regényeket, szórakozásra vágynak, és hajlandóak elnézni, hogy a regény történelmileg nem hiteles, a stílus néha-néha megbicsaklik, a fordulatok pedig sokszor kiszámíthatóak, de nem a rossz a értelemben, ez nem vesz el semmit a történet élvezetéből.
[su_box title=”Értékelés” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Borító: 8/10 (a lila egy kicsit jobban tetszik, mint a másik)
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: a dajkát és Lőrinc barátot leszámítva mindenkit kedveltem
Amit leginkább élveztem: Jól megírt történet, egy idő után elkezdi élvezni az ember, sőt meglepő módon a végére már izgultam, kit választ Rozalin. :)[/su_box]
[su_service title=”Érdekességek” icon=”icon: star” icon_color=”#e8e60a”]
Az írónő minden nagyobb szövegegység első mondatát ötös jambusban írta meg.
A könyv alapján sorozat is készült, az amerikai ABC csatornán, ám egy évad után véget is ért.
A regény jó értékeléseket kapott a Goodreadsen (3,98/5) és az Amazonon (4,3/5) is. [/su_service]