EN: With the Prime Destinations body bank destroyed, Callie no longer has to rent herself out to creepy Enders. But Enders can still get inside her mind and make her do things she doesn’t want to do. Like hurt someone she loves. Having the chip removed could save Callie’s life – but it could also silence the voice in her head that might belong to her father. Callie has flashes of her ex-renter Helena’s memories, too …and the Old Man is back, filling her with fear. Who is real and who is masquerading in a teen body? This is the thrilling sequel to „Starters”.
HU: Callie Woodland rendkívüli lány: nem elég, hogy tökéletes szépség, de a fejében egyedülálló chip lapul. Ő az egyetlen Több FelHasználós Donor, vagyis egyszerre többen is belekerülhetnek a testébe, és irányíthatják őt. De még így sem olyan egyszerű Callie Woodlandet irányítani, mert aki valami gonoszságra akarja kényszeríteni, az előbb-utóbb rajtaveszt. Legyen bármilyen ravasz vagy bármilyen kegyetlen.
Az előző rész borzalmas fordítása, illetve a második rész magyarra ültetését ért kritikák miatt ezt a részt angolul olvastam.
A testbérlők érdekes kérdésekkel zárult, így izgatottan vártam, hogy merre halad majd tovább a történet. A szereplőkről már írtam az előző posztban, és a világ felépítése sem változott (nem is lett sokkal részletgazdagabb, ami azt illeti), úgyhogy ezekről felesleges külön írnom.
Ami érdekes volt ebben a részben, az az, hogy Callie egyre közelebb került, majd végül szembenézett a főgonosszal. Ebben pedig nem más sietett a segítségére, mint a gonosz fia, Hyden. Tetszett, érdekes karakter volt, szeretem az okos fiúkat. Egy kicsit az ő személyisége is meg volt csavarva, ez főleg a végén jött be, és annyira azért nem volt meglepő a fordulat. Az viszont fura volt, hogy Hyden nem érhetett hozzá másokhoz, mert fizikai fájdalmat okozott neki. Mintha szándékosan komplikálni akarta volna a helyzetet az írónő, de elég sután sikerült. A magyarázatban a baleset logikus volt, viszont kicsit sántított az egész további műtétes rész. De ezt még elfogadtam Lissa Price-nak. Túlléptem rajta, mert vannak olyan dolgok, amiket túl kell lépnie az embernek, ha élvezni szeretne egy könyvet.
A probléma ott kezdődött, hogy bedobott néhány meglepő csavart, rejtélyt az első könyv végére, viszont csak nagyon nehezen tudta megmagyarázni őket. Mintha ezek megkötötték volna a kezét, és így valamiféle fura, kissé torz sztori kerekedett ki a dologból. Nem igazán volt íve a történetnek, csak rohangáltak ide-oda a szereplők, és próbálták megváltani a világot. Voltak benne üresjáratok, teljesen feleslegesnek tűnő részek.
A Callie apja körüli balhé is valahogy rosszul sült el. Ha meg mert volna lépni valamit az írónő, akkor esetleg adhatott volna némi komolyságot a történetnek, de így sajnos túlságosan cukormázas lett a sztori, és bár lezárta a szálakat, egy kicsit mintha lógott volna az egész a levegőben. Mintha a könyv végéhez érve még vártam volna valamit, de nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi is volt az. Az utolsó jelenet is furcsa volt. Nem volt lezárásszerű. Nem volt döntés. Miért nem döntött egyértelműen? Nem lehetett dönteni ebben a helyzetben? De miért nem? Végül is valamelyest döntött, de ennyi boldog történés után legalább valami normális happy endet vártam volna a szerelmi szál végén is.
Összességében nem volt ez olyan rossz, olvastatta magát, fordulatos volt, a stílus teljesen rendben volt – viszont hiányzott belőle valami. A történet szintjén mindenképpen, de nem csak ott, érzelmileg sem volt teljesen kielégítő a vége. Kicsit olyan volt, mint amikor befejeznek egy sorozatot, amit nézel, de nem varrják el rendesen a szálakat, és nem tudod, hogy mi történik a kedvenc szereplőiddel. A molyon 4 csillagot adtam neki, itt 7/10-et kap. Annyival jobb lehetett volna.
Borító: 7/10
(Magyar borító: 6/10)
Sztori: 6/10
Kedvenc karakter: Hyden
Amit leginkább élveztem: Fordulatos volt, sodródtam az eseményekkel olvasás közben.