Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete addig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, hogy egy számítástechnikai laborban építették, és olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes.
Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett technológiája titkát.
De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, hogy mi is ő valójában, akkor sem tudna elmenekülni, mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.
Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.
Ez is egy olyan könyv, mint a Nyugalom tengere: azért figyeltem fel rá, mert gyönyörű a borítója. A Bálnában be is szereztem belőle egy példányt még tavaly, de csak idén vettem a kezembe.
Tetszett a történet. Nem volt annyira sablonos, mint amilyennek tűnik, és bár semmi eget rengető nem történt, végig lekötött, mert fordulatos és izgalmas volt. Főleg a könyv második felében faltam a lapokat, onnantól már tényleg beindult a sztori. És igen, ha jól belegondolok, akkor elég együgyű magyarázatot kaptunk néhány dologra, de az események sodrása magával ragadott, így nem gondolkoztam rajta annyit. Ha hajlandó vagy rá, hogy ne keress a kákán is csomót, és elfogadj néhány részt olyannak, amilyen, akkor semmi gond, jól fogsz szórakozni. :)
A szereplőkkel sem volt különösebb bajom, bár az az igazság, hogy Mila egy kicsit túl sokat nyavalygott. Ami a legjobban idegesített, az az identitásválsága volt – folyamatosan azon izélt, hogy most akkor ő ember-e vagy sem. Értem, hogy ez központi téma a regényben, és nekem személy szerint semmi bajom nem szokott lenni a lelkizéssel meg agonizálással, de ez már uncsi volt. Újra és újra körbejárni ugyanazt a dolgot, ráadásul ugyanúgy! Egy kicsit kevesebbet kellett volna ezen szenvedni, és máris jobb lett volna.
A többi karakter kicsit üresnek tűnt. Anyukáról nem tudtunk meg olyan nagyon sokat, az ezredes a szokásos rosszfiú volt. Three-ben van potenciál, de egyelőre ő is elég kétdimenziósnak tűnik. Hunterről pedig aztán főleg az égvilágon semmit sem tudunk. Kaylee meg mintha ott se lett volna, csak véletlenül jutott most eszembe, hogy ő is volt a könyv elején. Lucas volt talán az egyetlen kiemelkedő karakter, ő elég összetettnek tűnik a felszín alatt, de róla is kevés volt az információ. Nem bánnék egy kis karaktermélyítést a következő részben. Viszont meglepően kevés hangsúlyt kapott a szerelmi szál, ami nem is baj. Egyfajta motivációként szolgált, és gyakorlatilag ennyi. Néha megemlítette Mila a srácot, de nem vitte túlzásba a vágyakozást. És ifjúsági regényről beszélünk, úgyhogy furcsa is lett volna, ha nincs benne semmiféle románc.
Egyébként végig vártam valami hatalmas csavart, mint például hogy Hunter a hadsereg ügynöke, vagy Hunter és Lucas tesók, de egyelőre semmi. Lehet, hogy majd a következő részben… :) Vajon lesz Lucas-Mila-Hunter szerelmi háromszög? Hm.
Egyébként a történet nem ér itt véget, bár ez egyértelmű az utolsó lapokból is. Bizonyos dolgokra nem derült fény, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy lesz következő rész. Már megjelent egy, Renegade címmel, és a Goodreads szerint lesz harmadik is. Illetve valami eredettörténetféle is van Origins: The Fire címmel.
Összességében nem volt rossz könyv. Fordulatos volt és olvastatta magát, teljesen leköti az embert. Viszont nem szabad tőle ennél többet várni, legalábbis egyelőre, mert nem túl összetett a sztori, és a karakterek sincsenek túl jól kidolgozva. Helyén kell kezelni ezt a könyvet, és akkor nincs vele semmi baj. A molyon 4 csillagot adtam neki, mert jó volt, élveztem, itt 7/10-et kap. És nem azért, mert rossz volt, komolyan mondom, hogy élveztem. Azért, mert nincs benne mélység. Szórakoztatott, de nem gondolkodtatott el.
Egy-két fura szóhasználatot leszámítva (svung, kajszán, túlfélt, hipokrita) jónak tűnt a fordítás is. Ami mondjuk zavart egy kicsit, az a „Szerette ott?” jellegű kérdések voltak, amit felénk soha senki nem mond így. „Szeretett ott élni/lakni?” Így igen. De ez olyan vidékiesnek tűnt, vagy nem is tudom. Az volt az eredetije az lehetett, hogy Did (s)he like it there? Mert az az angolban teljesen természetes, míg a magyarban a „Szerette ott?” nem az. Aztán volt egy olyan is, hogy „nem állsz meg előtte”, most rákerestem, az eredeti az volt, hogy „you’re going to be grounded for life”, azaz örökre szobafogságban leszel. Most ez valami olyan szóhasználat, ami nekem nem jött át a magyarban? Szóval volt egy-két ilyen, meg kevéssé magyaros szóválasztás, de ezt leszámítva tetszett. Viszont a fokhagymaágyás fura volt. Szerintem a motelt nem szegélyezhették fokhagymaágyások. Garlic bushes volt az eredeti, és én sem tudom pontosan, hogy mi ez, de tuti, hogy nem ágyás, hanem valami bokorszerű. Cserjés, aljnövényzetes. Na, mindegy. Ja, még két észrevétel: a tennis shoes az simán csak edzőcipő, nem teniszcipő. A drót nélkülit meg vezeték nélkülinek szoktuk mondani magyarul. De ezeket leszámítva tényleg olvasmányos volt a fordítás.
Borító: 10/10
Sztori: 7/10
Kedvenc karakter: Lucas
Amit leginkább élveztem: A könyv második felének pörgős stílusát; azt, hogy magukkal ragadtak az események.