Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes…
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.
Amint befejeztem az első részt, rögtön el is kezdtem olvasni a másodikat, és bár mindent összevetve érdekesebbnek találtam a rejtélyt, illetve az események sodrása a gyorsabb olvasást kívánta volna meg, ezt most betegség és egyéb okokból kifolyólag jóval lassabban olvastam csak el.
Alexia Tarabottiból Lady Maccon lett. Ez a könyv elején egy kicsit fura volt, de a regény végén el kellett gondolkodnom, hogy mi is volt a mi drágalátos főszereplőnk leánykori neve. Lehetett volna rossz ez a változás, de nem volt az: ugyanolyan érdekes, pergő és vicces volt a Woolsey-kastély, mint a Loontwill-ház. Ami egy kicsit fura volt nekem, az az, hogy Alexia csupán ~26 éves, mégis tényleg úgy viselkedik néha, mint valami vénlányból lett nagyasszony. Ezt persze foghatjuk arra, hogy a) Alexia természeten túli és b) a viktoriánus korban másképp működtek ezek a dolgok, de szerintem inkább c) az írónő személyisége túlzottan is megmutatkozott a főhősében. (Te jó ég, most tudtam csak meg, hogy az írónő amerikai! Mondjuk gondolhattam volna a NYT bestseller listáról…)
A rejtély nekem sokkal jobban tetszett, mint az előzőben. Ebben tényleg volt egy kis természetfeletti, érthetetlen, misztikus, nem csak egy átlagos Az elveszett ereklyék fosztogatói sztori. (Relic Hunter. Ez mennyivel rövidebb már.) Az is tetszett, ahogyan a hölgyek szörnyülködtek Skócia miatt, illetve határozottan támogatom azt, ahogyan a homoszexualitást kezelte az írónő. Oké, Alexia megdöbbent rajta egy kicsit, de tulajdonképpen ez várható volt. Ez leszámítva viszont tényleg természetesnek tűnt. Ami nem tetszett, az Ivy kapcsolata volt a talpassal – mármint nem konkrétan a kapcsolat, hanem Alexia hozzáállása. Ő haladó szelleműnek vallja magát, nem érdekli a társadalom megítélése, stb., de azért azt botrányosnak tartja, hogy Ivy beleszeretett egy színészbe. És nemhogy segítené őket valahogy, inkább próbálja lebeszélni róla a barátnőjét. Nem azon megfontolásból, hogy jaj, ez biztos csak amolyan puppy love, csak azt hiszi, hogy szerelmes, hanem egészen egyszerűen azért, mert ezáltal Ivy lejjebb csúszik majd a társadalmi ranglétrán.
Kaptunk egy új szereplőt is, Madame Lefoux-t, de megmondom őszintén, hogy ő annyira kevéssé tett rám nagy hatást, hogy majdnem elfelejtettem megemlíteni. Nem volt vele különösebben bajom, de valahogy nem is nőtt a szívemhez. Hátha a következő néhány részben erre is lehetősége nyílik.
Tetszett tehát a történet, a szálak szépen összeértek, mindenre fény derült végül, és elégedetten tettem le a könyvet… Na jó, csak tettem volna, de az utolsó jelenettől teljesen kiakadtam. Miéééért?! Egyszerűen nem látom, hogyan lesz majd ebből a szokásosan vicces történet, és hogyan fog helyreállni minden. Márpedig helyre kell állnia, nekem ne menjünk bele valami „ennyit a nagy szerelemről” dologba, hogy aztán húzzuk-nyúzzuk egymást még a maradék két könyvön keresztül!
A molyon 4,5 csillagot kapott, mert – kis kivételektől eltekintve – tényleg élveztem, viszont itt nem adnék neki 9-et, úgyhogy megkapja az előzőhöz hasonlóan a 8-at. Ebből is látszik, hogy 8 pont és 8 pont között vannak különbségek. Tehát 8/10, bár valamivel tényleg jobbnak tűnt, mint az előző kötet. Jöhet a Szégyentelen!
A borító szokás szerint ronda, de ahogy látom, ez nem változik a sorozat folyamán, sőt… A fordítás pedig ugyanolyan volt, mint előzőleg, ehhez sincs további hozzáfűznivalóm.
Borító: 7/10
Sztori: 9/10
Kedvenc karakter: továbbra is Alexia, egyszerűen nincs jobb
Amit leginkább élveztem: A természetfeletti rejtély.