Talán a pénteki Varga Bea (On Sai) előadás hatására, talán csak hirtelen felindulásból, de úgy döntöttem, hogy több írástechnikai könyvet kellene olvasnom. Mivel Bea könyve még nem jelent meg (ősszel várható), így egyéb olvasmány után néztem, és ezen akadt meg a szemem. Valószínűleg azért, mert névről már ismerem az írót, az Ender’s Game rajta van a listámon, de az is közrejátszott, hogy a címben szerepelt a science fiction, márpedig én jelenleg azt írok. Mármint, na jó, legyünk pontosak YA SF-t (i.e. young adult science fictiont) írok. Ezzel a zsánerrel írástechnikai könyvek szempontjából az a gond, hogy keveredik benne két külön elvárásrendszer, és ami érvényes a SF-re, az nem feltétlenül alkalmazható teljes egészében a YA-ra, és fordítva. A taktikám az, hogy mindenféle információt magamba szívok, a számomra hasznos tanácsokat igyekszem megszívlelni, a többivel pedig nem foglalkozom.
Great events are changed by the most humble of facts—and yet when the reader reaches the surprise resolution, his faith in the order of the universe is restored. Humble little facts will save us in the end.A nagy eseményeket a legapróbb tények befolyásolják – és mégis, amikor az olvasó elér a meglepő megoldáshoz, helyrebillen az univerzumba vetett hite. Végül a legapróbb tények mentenek meg bennünket.
If a writer of prose knows enough of what he is writing about he may omit things that he knows and the reader, if the writer is writing truly enough, will have a feeling of those things as strongly as though the writer had stated them. The dignity of movement of an ice-berg is due to only one-eighth of it being above water. A writer who omits things because he does not know them only makes hollow places in his writing.Ha egy prózaíró elég alaposan ismeri azt, amiről ír, kihagyhat néhány részletet, és az olvasó – ha az író elég jól ír –, épp annyira érezni fogja a kihagyott részeket, mintha az író leírta volna őket. A jéghegy mozgásának eleganciája abból fakad, hogy csupán egynyolcada található a víz felszíne felett. Az az író, aki azért hagy ki részleteket, mert ő maga sem ismeri őket, lyukakat váj a saját szövegébe.
[…] ideas come from everywhere, provided that you’re thinking about everything that happens to you as a potential story.[…] mindenfelől érkezhetnek ötletek, ha az ember lehetséges történeteket lát abban, ami vele történik.
Writers have to simultaneously believe the following two things:
1. The story I am now working on is the greatest work of genius ever written in English.
2. The story I am now working on is worthless drivel.
[…]
Of course, believing two contradictory facts at the same time is sometimes referred to as madness—but that, too, can be an asset to a writer.Az íróknak egyszerre kell hinniük ebben a két dologban:
1. A történet, amin épp dolgozom, a valaha írt legtökéletesebb műalkotás.
2. A történet, amin épp dolgozom, értéktelen vacak.
[…]
Természetesen, vannak olyanok, akik azt mondják, őrültek vagyunk, ha egyszerre két ellentétes dolgot hiszünk – de egy írónak még ez is előnyére válhat.
Writing is lonely. It starts lonely and it only gets lonelier.
Az írás magányos tevékenység. Magányosan kezdődik és idővel még magányosabbá válik.
Összességében tetszett a könyv, de azért nem volt világrengető. Tényleg kezd az az érzésem lenni, hogy az ilyen könyveket maximum egy-egy jó ötletért olvassa az ember, mert a fontosabb írástechnikai fortélyokat valójában csak gyakorlással lehet elsajátítani. Nagyon amerikai volt bizonyos tekintetben, egyértelműen amerikai íróknak íródott, de azért voltak benne általánosságban is hasznos tanácsok. Engem inkább a SF érdekelt, így erre koncentráltam, a fantasyre kevésbé, de itt is csak a fele volt hasznos, mert mint azt már fent említettem, én egy „keverék” zsánerben alkotok. Meggyőzött annyira, hogy elolvassam a szerző egy másik non-fiction művét is, az Elements of Fiction Writing – Characters & Viewpointot is. Számomra a hasznossága kb. 7/10 volt, de aki rendes SF-t vagy fantasyt ír, és most olvas/hall először ilyesmit/ilyesmiről, több hasznos tanácsot is találhat benne.