A mysterious island. An abandoned orphanage. And a strange collection of very curious photographs. It all waits to be discovered in Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children, an unforgettable novel that mixes fiction and photography in a thrilling reading experience. As our story opens, a horrific family tragedy sets sixteen-year-old Jacob journeying to a remote island off the coast of Wales, where he discovers the crumbling ruins of Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children. As Jacob explores its abandoned bedrooms and hallways, it becomes clear that the children who once lived here – one of whom was his own grandfather – were more than just peculiar. They may have been dangerous. They may have been quarantined on a desolate island for good reason. And somehow – impossible though it seems – they may still be alive.
A spine-tingling fantasy illustrated with haunting vintage photography, Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children will delight adults, teens, and anyone who relishes an adventure in the shadows.Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjteményEz vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Egy időben sokat láttam ezt a könyvet (egészen pontosan a magyar verziót), és bár érdekesnek tűnt, annyira azért nem keltette fel a figyelmemet, hogy el is olvassam. Most viszont már játsszák a mozik a regény alapján készült filmet, és mivel érdekel, gondoltam, jó szokásomhoz híven először elolvasom a könyvet.
Az eleje nagyon-nagyon tetszett. Annyira, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy konkrétan tovább szeretném olvasni, ami azért az utóbbi időben nem olyan gyakori nálam – amint arra már panaszkodtam párszor az utóbbi időben. Ez a szuper nyelvezetnek, a főszereplő szimpatikus mivoltának (szeretem a kissé szerencsétlen szereplőket) volt köszönhető. Ez tartott egészen addig, amíg Jacob elutazott a szigetre, és bement a barlangba. Az addig különleges hangulatú nyomozós, baljós hangulatú ifjúsági regény átcsapott tucat tiniregénybe. Bocs, de ilyet olvastunk már ezerszer. Különleges képességek, kiválasztott fiú, stb.
A szerelmi szállal önmagában még nem lett volna problémám, de valahogy fura volt számomra, hogy mind Emma, mind Jacob pillanatok alatt túltette magát azon, hogy [su_spoiler title=”spoiler – kattints a megtekintéshez” style=”fancy” icon=”chevron-circle”]Emma eredetileg Jacob nagyapjába volt halálosan szerelmes.[/su_spoiler] Jacob még el is mélázik ezen, de aztán letudja annyival, hogy „de hát Emma annyira dögös”, meg egyébként is, ő egy lúzer, akinek eddig nem jutott csaj, csak nem lesz olyan hülye, hogy most visszautasítja. Ami amúgy teljesen érthető, de valahogy akkor sem sikerült ezt jól, hitelesen átadni, és egyszerűen nem tett rám jó hatást, pedig én aztán igazán nem szoktam ítélkezni, mindenki csinálja, ami jól esik neki. Emmánál ugyanez, értem én, hogy már nagyon régen történt a dolog, de valahogy akkor sem, bár nála azért még hihetőbb volt a sztori.
Innentől igazából már lejtmenet volt a sztori, elvesztette a varázsát, már csak túl akartam esni rajta, untam. Nem az, hogy rossz volt, egyszerűen csak semmi újat nem adott. Ami még rosszabb, az az, hogy el is húzta a szerző a végét. Ettől függetlenül megvannak a könyvnek a maga erényei. Az egyik az, hogy nagyon szép a nyelvezete, az elején sokszor vicces is. És szerencsére odafigyelt az író arra, hogy amikor Jacob megszólal, az tényleg úgy hangozzon, mintha egy amerikai tizenéves beszélne. A párbeszédek életszerűek és hitelesek voltak, a leíró részek pedig szépen megfogalmazottak.
A képekkel kapcsolatban az a helyzet, hogy nem igazán érdekeltek. Vetettem rájuk egy pillantást, aztán kész. Egyszerűen nem kötötték le a figyelmemet. Ez persze csak én vagyok, és nyilván értékelem, hogy sok-sok kutatómunkát fektetett bele az író, de ennyi, nekem nem adott hozzá semmit sem a történethez a dolog. Sőt… Nem szeretem, ha meg akarnak mutatni valamit, amit egyébként a fantáziámra kellene bízni. Nem igazán párosítottam fejben a képeket a karakterekkel, mert egyszerűen számomra nem olyanok voltak.
Előfordulhat, hogy nem olvasnám el a következő részt. Nem azért, mert olyan rossz lenne, hanem azért, mert más könyvek ennél sokkal-sokkal jobban érdekelnek. Viszont, mivel a filmet nyilván folytatni fogják (Hollywood él-hal a háromrészes könyvsorozatokért, hát még ha az utolsó filmet ketté lehet szedni…), így valószínűleg sort fogok keríteni a második és a harmadik részre is – csak nem most. Annyira nem győzött meg. 7/10
Borító: 6/10
Sztori: 7/10
Kedvenc karakter: Jacob az elején
Amit leginkább élveztem: A könyv stílusát, és az elején a hangulatát.