Nem vagyok egy nagy moziba járós. Azonban az utóbbi néhány évben el szoktam menni megnézni azokat a filmeket, amelyek érdekelnek. Így tettem most az Oblivionnal, azaz magyar címén a Feledéssel is. Eredetileg angolul szerettem volna megnézni, de nem adták sehol feliratosan (lehet, hogy eredeti nyelven, felirat nélkül adják a MOM-ban, ott szoktak ilyesmiket, de az a barátomnak nem lenne olyan jó, merthogy állítása szerint nem értene mindent), úgyhogy végül szinkronosra ültünk be.
Nem voltak túlzott elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Láttam még régen az előzetest, de, hogy őszinte legyek, jobban vártam az After Earth című filmet, még akkor is, ha abban gyerek van, ami nem feltétlenül fekszik az én ízlésemnek. Valahogy annak a trailere jobban meggyőzött. Egy szónak is száz a vége, az a lényeg, hogy úgy ültem be, hogy nem gondoltam azt, hogy olyan filmet fogok látni, ami kifejezetten ütni fog majd.
Szerencsére tévedtem. Nyilván az is közrejátszik ebben, hogy az utóbbi időben a szokásosnál fokozottabban vonz a science fiction, mint műfaj, úgy általában, tehát egyre szívesebben fogadok be ilyen jellegű történeteket, legyen az megvalósítva film, sorozat, könyv vagy novella formájában.
Tehát elkezdődött a film, én pedig legalább a harmadáig próbáltam nem arra gondolni, hogy Tom Cruise szcientológus. Aztán sikerült belemerülni a történetbe és később már nem nagyon jutott ez eszembe, szerencsére.
Maga cselekmény 2077-ben játszódik (figyelitek, hogy a Continuumban is ez az évszám jött elő? :) ), amikor is már senki sem él a Földön, merthogy megtámadta az emberiséget egy idegen faj és bár sikerült megnyerni az ellenük folytatott háborút, a bolygó olyan mértékben elpusztult, hogy az emberiségnek el kellett költöznie a Titánra. Már csak két ember van ott, akik biztosítják a bolygó erőforrásait még néhány hétig kihasználó gépek zavartalan működését, ám két hét múlva ők is elköltöznek majd a Szaturnusz (ezt egyszer Jupiternek mondták) holdjára. Főhőseink, Jack és Victoria élete akkor fordul a feje tetejére, amikor becsapódik egy régi űrhajó és Jacknek sikerül megmentenie egy embert a legénységből: Juliát. A nőt, akit álmaiban lát. Azonban ezek az álmok túl részletesek ahhoz, hogy csupán a képzelet szülöttei legyenek. Ami azt jelenti, hogy ezek emlékek… Emlékek, amelyeket a küldetésük zavartalan biztosítása érdekében történő memóriatörlés véletlenül meghagyott.
Innen tovább bonyolódik a történet, nem lövöm le a poént benne. Nagyon érdekes elgondolás – olyat ötlet, amelyet továbbgondol az ember, amellyel akaratlanul is elkezd foglalkozni az agya. És a megvalósítás sem hagyott kívánnivalót maga után. Nekem tetszettek az akciójelenetek is, a gépek is, semmivel sem volt problémám. Persze, hozzá kell tenni, hogy nincsenek is olyan hatalmas igényeim, nem vagyok science fiction rajongó, úgyhogy nem mint sci-fit, hanem mint érdekes filmet mentem el megnézni a moziban az Obliviont.
Kicsit persze kiszámítható volt a nagy csavar, illetve megvolt benne a szokásos, hollywoodi cselekmény is, szerelem, hősiesség, stb., ám ez nem vett le olyan nagyon az élvezeti faktorból. A színészekkel is meg voltam elégedve, és külön öröm volt Jaime Lannister Nikolaj Coster-Waldau megjelenése, jót derültem rajta. Teljesen hiteles volt itt is, nem volt vele semmi, csak annyira megmaradt bennem Lannisterként. :) Egyébként, már szinte el is felejtettem, hogy mennyire szerettem Tom Cruiset a Top Gunban, de most ismét sikerült egészen megkedveltetnie magát velem. Függetlenül a „vallási” hovatartozásától.
Külön pozitívumként tudom megemlíteni a film végén felcsendülő M83 dalt, nagyon jóra sikeredett.
Összességében elmondhatom tehát, hogy élveztem a filmet, továbbgondolásra késztetett és megfogott az alapötlet. 7,5/10-et adok rá, de hajlok a 8 felé. Talán csak a fent említett klisés cselekményelemek miatt nem kapja meg. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki szereti a jövőben játszódó dolgokat és jól akar szórakozni! :)