Először a moziban találkoztam Matthew Quick történetével, s csak később, a Könyvfesztivál ideje alatti akció keretében szereztem be a könyvet. Amint vége lett a filmnek, azonnal tudtam, hogy el fogom olvasni ezt a regényt, mert minden bizonnyal csak pozitív élmény lehet, hiszen a történet nagyon jó.
A regény egy Pat Peoples* nevű történelemtanárról szól, akit éppen kihoz az anyja a „borús helyről”, azaz egy elmegyógyintézetből. Pat életét a gyúrás, a foci, a felesége, Nikki utáni vágyakozás és a jobb emberré válásért való küzdelem tölti ki. Főhősünk nem emlékszik rá, hogy mi történt pontosan, mielőtt a borús helyre került, illetve azzal sincsen tisztában, hogy pontosan mennyi időt is töltött ott összesen. Egy nap összetalálkozik a legjobb barátjával, aki vacsorára invitálja őt, s ahol belép az életébe Tiffany, aki azt ígéri, hogy ha Pat felkészül vele egy táncversenyre és meg is nyerik azt, akkor segít neki Nikkivel kommunikálni…
A történet persze a film után nem volt már újdonság, viszont ugyanannyira szórakoztatónak tartottam, hiába tudtam, hogy mi fog történni később. Nagyon sokat számított, hogy Pat meséli el az eseményeket, így egy – a filmtől valamelyest különböző, – új perspektívából láthatjuk a történetet.
Tetszett, hogy sok különböző dologgal foglalkozott a regény, amelyek természetesen mind-mind hozzátartoznak egy ember életéhez. Szó volt szerelmi életről, barátokról, sportról, családi kapcsolatokról (az apával való kapcsolat igen hangsúlyos volt) – mindezekről egy olyan ember életének részeként olvashatunk, akinek legfőbb feladata a társadalomba való visszailleszkedés.
A könyv borítóján a film posztere szerepel, amit szerintem jó választás volt, nekem bejönnek az ilyen jellegű dolgok. :) A könyv hátulja napsárga, ami egy kicsit fura, de érthető, meg hát nem a könyv hátulját szokta nézegetni az ember, hanem inkább a belbecs az, amit tüzetesebben tanulmányozni kezd.
A fordítással úgy általában nem volt problémám, néha éreztem, hogy angolról lett fordítva, de most nem ugrik be konkrétan semmi sem, ami nagyon el lett volna rontva. (Majd ha megint elolvasom, jobban odafigyelek erre. :) ) Jó ötlet volt egy férfinek adni a könyvet, így legalább autentikusabbnak tűnik a fordítás, bár, én sok mindent máshogy fogalmaztam volna meg. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy úgy jobb lett volna, csak feltűnt néha, hogy én nem azokat a szavakat használtam volna.)
Nagyon szeretem az ilyen témájú könyveket, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy tetszeni fog, de bátran ajánlom mindenkinek, mert a történet önmagában, Pat kommentárjai és gondolatai nélkül is kifejezetten szórakoztató, bár a regény természetesen pont az imént említettek miatt annyira egyedi és lenyűgöző. 9/10.
*A filmben Solitano volt a család vezetékneve, amit nem értek. Mármint, miért kell megváltoztatni egy ilyen lényegtelen adatot? Sosem fér a fejembe, amikor egy könyv adaptációjával ilyesmi történik.