[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Maggie and Caleb just went through the worst year of their lives. Hit by a car and starting life over with a limp, Maggie never thought she would forgive Caleb. But she did-and fell in love. What they shared was real. But Caleb wanted to be free from the past-and a terrible secret: he wasn’t the one who hit Maggie. So he left Paradise-and Maggie-forever.
When Maggie and Caleb run into each other in a different town, they can’t deny their true feelings. Will Maggie let Caleb get away again? Or will Caleb face the truth and return to Paradise?
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]Caleb Becker nyolc hónapja ment el Paradise-ból, és magával vitte a titkot, amiről megígérte, hogy a sírig őrizni fogja. Ha kiderülne az igazság, mindent tönkretenne.
Maggie Armstrong igyekezett erős maradni, miután Caleb összetörte a szívét és eltűnt. Valahogy sikerült továbblépnie. Eltökélte, hogy új életet kezd.
Csakhogy Caleb és Maggie kénytelen együtt részt venni egy nyári kiránduláson. Próbálnak nem törődni az egymás iránt érzett vonzalommal, de az eltemetett érzések a felszínre törnek. Caleb kénytelen szembenézni az igazsággal, hogy mi történt aznap este, amikor Maggie balesetet szenvedett, máskülönben a titok tönkreteszi a kapcsolatukat, és örökre közéjük áll.[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Az első rész nemrég jelent meg a Könyvmolyképzőnél, és ahogyan azt, a második részt is én szerkesztettem. :) Szerettem ezeken a könyveken dolgozni, mert tipikusan olyan YA regények, amiknél nem cifrázza túl az író a nyelvezetet, a sztorit, kikapcsol a maga egyszerűségében, ugyanakkor elgondolkodtató is. Az emberben önkéntelenül is felmerül, ő mit tenne adott helyzetben, hogyan viselné azt, amin a karakterek átmennek.
[su_service title=”Történet” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
A sztori ott veszi fel a fonalat, ahol az előzőben abbahagytuk. A könyv Calebbel nyit, és egészen erős a kezdés, ugyanis Caleb ismét bajban van, bár ez nem csoda, tekintve, hogy milyen döntés hozott az első rész végén. Kényszerűségből részt vesz egy nyári programon, amelynek során beutazzák a környező államokat, és mit ad isten, Maggie is pont feliratkozott erre a programra, mert úgy érzi, ez segít majd továbblépni.
Tulajdonképpen az egész történet arról szól, hogy ezek ketten vonzódnak egymáshoz, és nem beszélnek meg semmit. Ez nekem annyira nem tetszett, mégiscsak felnőttek már valamilyen szinten, meg amennyi negatívumot megéltek már mindketten… Mindegy, akkor nem lett volna miről írni. Mindenesetre én azt éreztem, hogy megy a huzavona, miközben ide-oda utaznak, és másokat is belekevernek a kettejük kapcsolatába.
Az viszont határozottan jó pont volt, hogy bizonyos családi kapcsolatok megoldódnak, van, aki szembe mer nézni a családjával. Nem mindketten, de az egyikőjük igen, és tényleg előrelép, tényleg tesz valamit a saját lelki egészségéért. A másik szereplőnél a helyzet változatlan, de tudjuk ezt be annak, hogy ez egy realisztikus mű, és az életben sem oldódik meg minden.
[su_service title=”Caleb” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
Az első könyvben Caleb fejezeteit szerettem jobban, sokkal logikusabbnak és értelmesebbnek éreztem őt, nem volt annyira idegesítően nyavalygós tini, de ez most megváltozik. Most Caleb az, aki hülyeséget hülyeségre halmoz, aki folyamatosan nyavalyog valami miatt, és menekül, menekül, egyre csak menekül ahelyett, hogy megvetné a lábát, és szembenézne a múltjával. Pedig felnőtt már, nem tartozik senkinek semmivel (na jó, Damonnek igen, mert ő mindig kihúzza a pácból), mit veszíthet hát, ha megpróbálná megbeszélni a helyzetet a szüleivel? Semmit, hiszen egyébként is otthagyta őket. De legalább van karakterfejlődés, és igazán szép gesztusokat tesz Maggie felé a könyv során, ez emberileg tetszett.
[su_service title=”Maggie” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
Most ő volt az érettebb, a felnőttebb, sokat változott az előző könyv óta eltelt időszakban. Ugyanakkor továbbra is vannak buta tinis megmozdulásai, ő sem akar pár dologgal szembenézni, és főleg saját magának hazudik, miközben a fogát összeszorítva úgy tesz, mintha ezzel felnőtt lenne. Ő azért megpróbál néha párbeszédet kezdeményezni, ami jó dolog, talán ettől is tűnt érettebbnek. Mindenesetre példaértékű a kitartása, mind a bajban, mind Caleb, mind pedig végső soron az anyja mellett.
[su_service title=”A csapat” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
Maggie és Caleb egy csapat hasonló fiatal társaságában kel útra, de úgy érzem, hogy őket nem ismerjük meg annyira, mint lehetne, és ez főleg a lányokra igaz. Mindenkinek megvan a maga sztorija, és érdekesek is, de egyáltalán nem mélyedt el a bemutatásukban az írónő. Őszinte leszek, némi idő elteltével a nevük is alig jut eszembe, főleg a második lányé. Trish és Lenny megmaradtak, mert az ő jeleneteik viccesek voltak, tetszett, ahogyan szívatták egymást, ahogyan folyton vitatkoztak, üde színfoltot jelentett a történetben, sokszor feldobta az amúgy elég depis hangulatot. Matt-tel nem volt különösebb bajom, de nem kedveltem meg túlzottan, Erin pedig… Hát, Erinről tényleg nem sokat tudunk, főleg, hogy nagyon zárkózott és hallgatag. Ettől függetlenül kedveltem őket, és hozzátettek a történethez.
Ezenkívül felbukkan még Julio is, akinek a jelenlétét inkább csak egyfajta „valami katalizátor kell” húzásnak éreztem, mindenesetre nem volt vele nagyobb gond. A régi mellékszereplők is feltűnnek, de tényleg csak elenyésző mértékben, különösebb hatásuk nincs.
Azért Mrs. Reynolds hiányzott, őt igazán megszerettem az első részben.
[su_service title=”Stílus” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
A stílus ugyanolyan volt, talán most kicsit viccesebb, mint az első részben. De továbbra is a rövid, könnyen fogyasztható kategóriába esik a könyv, ideális olyankor, ha valami könnyed kikapcsolódásra vágyik az ember.
[su_service title=”Összességében” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
Sajnos azt kell mondanom, hogy az első rész jobb volt, a maga összes bajával együtt is. Túl soknak éreztem a huzavonát, számomra sok volt az üresjárat. A történet viszont szépen lezárul, itt már nincs kiborító vég, nincs az az érzése az embernek, hogy félbeszakadt a történet, valóban pont kerül a sztori végére.
Akinek tetszett az első rész, az biztosan szeretni fogja a másodikat is, és abszolút ajánlom, ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik.
[su_service title=”Borítók” icon=”icon: suitcase” icon_color=”#c0410a” size=”26″][/su_service]
Hát, mit is mondhatnék… Az eredeti borító nem a kedvencem, a másik, a tengerparton csókolózós megint egy totál más jellegű könyvet sugall, ahogyan ez a korábbinál is volt, ez a könyv pedig határozottan nem erotikus-romantikus, még csak nem is New Adult. A másik kettő nem rossz egyébként, a rózsaszín a francia kiadás, a kék pedig az indonéz. Fura, hogy az indonéz egyáltalán nem adja vissza a történet hangulatát, pedig fontos elemeket ábrázol a történetből. Mindenesetre az eredeti angolszász borítóknál még ez is jobb. De bízom a kiadóban, hogy ezúttal is valami szépet alkot majd nekünk a magyar kiadáshoz. :)
[su_box title=”Értékelés” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
Borító: 6/10
Sztori: 7/10 (nem volt ugyanolyan jó, mint az első, de azért nem is volt annyira rossz, hogy ennél lejjebb pontozzam)
Kedvenc karakter: —
Amit leginkább élveztem: Trish és Lenny civódása.[/su_box]
[su_service title=”Érdekesség” icon=”icon: gift” icon_color=”#a60ac0″ size=”26″][/su_service]
És egy kis érdekességként annyit elárulhatok, hogy a szerkesztés már készen van, így könnyen megeshet, hogy akár még idén megjelenhet a regény, már ha belefér az idei kiadói tervbe. A nyár vége után már biztosan többet tudunk majd. :)