Október 2-án elérhetővé vált a csupán e-könyv formában megjelenő The Lost Sisters (magyarul ~Az elveszett nővérek) című kiegészítő történet a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg című Holly Black-regényhez, és természetesen be kellett szereznem! :) Szerencsére nem került egy vagyonba, csak három dollár volt, nagyjából 900 Ft. És ennyi bőven meg is ért az élmény, főleg, hogy a kisregény végén ott van a következő rész, a The Wicked King (~A gonosz király) első fejezete is!
A kisregényben Taryn szavait olvashatjuk, ahogyan félig bocsánatot kérve, félig magyarázkodva elmeséli az érem másik oldalát, hogy mi történt vele, míg Jude annyi viszontagság árán kiérdemelte a helyét az udvarban. Azt olvastam egy-két helyen, hogy levél, de valójában ez nem igaz, mert Taryn a végén azt mondja, hogy annyiszor gyakorolja el a tükör előtt ezt a bocsánatkérő beszédet, ahányszor csak szükséges…
De persze odamenni nem mer a húgához, ahogyan Jude sem megy oda hozzá, pedig annyiszor gondol rá… (Ez a második rész első fejezetéből derül ki.)
Érdekes volt, mert bár elméletileg bocsánatkérő… Taryn nem igazán sajnálja azt, ami történt. Persze, azt igen, hogy ártott Jude-nak, hogy megbántotta őt, és hogy nem úgy alakult a kapcsolatuk, ahogyan kellett volna. Viszont azt, hogy végül megnyerte magának Locke-ot, hogy ő is kiérdemelte a helyét Elfhonban — bár teljesen más eszközökkel, mint Jude –, azt bizony a legkevésbé sem sajnálja.
És ez talán így is van jól. Mivel a regény Jude szemszögéből íródott, az ő szemén keresztül Taryn kissé gyávának tűnik, pedig valójában… Valójában inkább makacs és állhatatos. Nem mondom, hogy okos, mert emberi mértékkel nézve ostobaság, amit tesz, tündérszemmel nézve viszont…
Tetszett, hogy az írónő újra és újra meséket hozott be, viszont egy idő után kezdett már sok lenni, illetve nem mindenhol láttam értelmét, és inkább már beleerőltetésnek tűnt, és kezdtem úgy érezni magamat, mint a mesékkel foglalkozó egyetemi óráimon.
A másik negatívum, amit fel tudok hozni, az az, hogy néha nagyon költői volt, egyáltalán nem olyan, amit valaki mondana (vagy akár levélben írna), és ez engem néha ki-kizökkentett. Szép volt, Holly Black-es volt, de nem éreztem azt, hogy most tényleg Taryn beszél.
Ezt leszámítva viszont nincs panaszom a kisregényre, jó volt újra visszacsöppenni ide, és igazság szerint azon gondolkozom, hogy bár korábban azt mondtam, nem valószínű, hogy bekerül a második részbe, mint a novella az elsőbe, de kb. csak háromszor olyan hosszú ez a kisregény, mint a novella, szóval… Akár még lehet is rá esély, ha csak a hosszát nézzük. :) Az már más kérdés, hogy itt jogi kérdések is vannak, de hátha jól alakul majd a dolog.
Forrás: asthebookends