Jenny Hant egy Vörös Pöttyös rajongónak sem kell bemutatni, mindkét magyarul megjelent ifjúsági trilógiája, a Nyár-trilógia és A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozat nagy sikernek örvendett. Utóbbit immár a hazai olvasóközönség is egészében élvezheti, mivel a Könyvmolyképző Kiadónál decemberben megjelent az utolsó rész is. Lara Jeantől azonban még nem kell végleg elbúcsúznunk, hiszen a Netflix már hivatalosan is bejelentette, hogy A fiúknak, akiket valaha szerettem film közkedvelt első része után érkezik majd a második rész is. Ennek örömére, gondoltuk, szívesen olvasnátok egy interjút a szerzővel. Jenny Hannel Emily Martin beszélgetett 2018 augusztusában az írónő könyveiről, karrierjéről és az ifjúsági zsánerről általában.
EM: Annyira izgatott lettem, amikor meghallottam, hogy a regényedből, A fiúknak, akiket valaha szerettemből film készül a Netflix számára. Mesélj a folyamatról! Hogy kerestek meg a felkéréssel, és mennyire folytál bele a forgatásba?
JH: Maga a megkeresés már jó pár éve megtörtént. Will Smith filmgyártó vállalata, az Overbrook Entertainment vette fel velünk a kapcsolatot, hogy filmet készítsen a könyvből, majd egy év múlva az Awesomeness Films is érdeklődni kezdett. A jogokat a Sonynak adtuk el, de ők elbizonytalanodtak, mire az Awesomeness belépett a képbe, közölték, hogy ők megcsinálják és biztosítják a költségvetést is. Lelkesek voltak, az Overbrook pedig továbbra is szívesen vállalta a produceri szerepet, úgyhogy innentől kezdve minden felgyorsult. Bár az Awenomeness kis cég, gyorsan dolgoznak.
A forgatás alatt párszor kimentem a helyszínre Vancouverbe, és az egész nagyon szürreális élmény volt számomra. Először azt sem tudtam, hol vagyok. Ekkor Lara Jeanék otthonában forgattunk, kint a külvárosban. Gyönyörű volt a ház, láttam a felszereléseket, a furgonokat, azt a sok embert, aki azon igyekszik, hogy filmre vigye a történetet, és komolyan leesett az állam. Az író a szobájában vagy az irodájában ír egy könyvet, minden idejét a szereplőkkel tölti, csak ő és a könyv létezik. Így eszméletlen élmény volt kimenni a forgatásra és látni azokat, akik életre keltik a regényemet.
EM: Amikor kint jártál a forgatáson, nem érezted úgy, mintha a könyved világába csöppentél volna?
JH: Susan Johnson, a rendező megkérdezte, szerintem hogy néz ki Lara Jean szobája, és a konyha meg ilyesmik megjelenítésére is tettem pár javaslatot. Mégis, amikor besétáltam a szobába, és megláttam Lara Jean holmiját, a kézimunkáit, a Nancy Drew gyűjteményét, a plüsseit és a ruháit, az nagyon különleges élmény volt.
EM: Tervben van a folytatás? [ekkor ezt még nem lehetett tudni]
JH: Jelenleg fogalmam sincs. Gondolom, attól függ, hogyan fogadja a közönség ezt a filmet. Ha van rá igény, remélem, megcsinálják a többit is. Az a jó a Netflixben, hogy tompítja a tradicionális mozi nyomását, ahol szuper nyitóhétvégére van szükség, különben annyi a filmnek. Ezen a platformon fokozatosan épülhet ki körülötte az érdeklődés.
EM: Így van, a Netflixes filmek népszerűsége gyakran idővel egyre nő, ha valaki megnéz egy filmet, aztán mesél róla a barátainak, cikkek jelennek meg róla az interneten, és így fodrozódik tovább.
JH: Pontosan! Szájról szájra terjed, ahogy mindenki megosztja az élményét a filmről. Külön öröm, hogy minden országba, ahol van Netflix ugyanakkor fog eljutni a film. Vannak rajongóim Brazíliában, a Fülöp-szigeteken és Mexikóban, ahol szintén nagyon várják. Nem vagyok benne biztos, hogy ha tradicionális bemutató lenne, rögtön megnézhetnék ezek a rajongók is.
Ha valaki fiataloknak ír, oda kell menni, ahol ők vannak. És ők itt vannak. A Netflixet bármiről el lehet érni: telefonról, iPadről, tévéről.
EM: Az Örökkön örökké: Lara Jean körülbelül egy évvel ezelőtt jött ki [Amerikában]. Mi lesz Lara Jean sorsa? Követed őt az egyetemre is, vagy itt vége a történetnek? Nem számít, mit várnak a rajongók, ez csak egy trilógia, és kész?
JH: Így van, ez trilógia. Ezzel befejezem Lara Jean történetét. A fejemben ezek a szereplők továbbra is élik az életüket, de én már nem vagyok ott, hogy megfigyeljem őket. Nem hiszem, hogy ezzel vége a történetnek, de én már nem leszek ott, hogy elmeséljem.
EM: Ezek szerint olyasmire számítsunk Tőled, amit JK Rowling is csinál? Néha megjelentetsz majd valamit a médiában, és elmondod, mi történik Lara Jeannel az egyetemen, és hogy végül kihez megy hozzá?
[spoileres válasz]JH: Nem. Az emberek folyton azt kérdezgetik: „És, mi lesz? Együtt maradnak Peterrel? Vagy szakítanak? Lara Jean iskolát vált végül?” De én úgy gondolom, az olvasók saját képzelőereje éppolyan fontos.
EM: Teljesen igazad van. Kisiskolásoknak és fiataloknak írsz, és dolgoztál gyermekkönyvesboltban és gyermekkönyvtárban is. Mi vonzott a gyermekkönyvek felé, és honnan jött az ötlet, hogy YA könyveket írj?
JH: Nos, azért jöttem New Yorkba, hogy megszerezzem a mesterdiplomámat fiataloknak szóló kreatív írásból, aztán munkát kaptam a Books of Wonder könyvesboltban, és itt kezdtem el dolgozni az első könyvemen. Tehát számomra az, hogy egy gyermekkönyvesboltban dolgoztam olyan volt, mintha a képzésemet folytattam volna. Sokat olvastam, hogy lépést tartsak a friss megjelenésekkel, és hogy ajánlani tudjak könyveket a vásárlóknak. Ezenkívül segítettem az események szervezésében is, így betekintést nyerhettem az írók életébe.
Közben kiadtam az első könyvemet, a kisiskolásoknak szóló Shugot. Ezután részmunkaidőben iskolai könyvtárosként dolgoztam, ami még több teret hagyott a fejlődésre, mivel minden egyes nap találkoztam gyerekekkel. Ajánlottam nekik valamit, aztán másnap visszajöttek egy újabb könyvért. Így mindent el kellett olvasnom, még azt is, amit amúgy nem vettem volna a kezembe, mert tudtam, hogy a gyerekek azt olvasnák, és látnom kellett, mennyire megfelelő nekik. Körülbelül hat évet töltöttem itt.
Az ifjúsági regényeket pedig egész életemben szerettem, szerintem egyfajta YA-reneszánsz korban nőttem fel. Olvastam Christopher Pike-tól, Lois Duncantől, Judy Blume-tól, olvastam a Babysitters Club könyveit és a Sweet Valley-t. Rengeteg mindent.
EM: Azt hiszem, nagyjából egyidősek vagyunk, és úgy érzem, a YA, mint zsáner épp akkor kezdte kinőni magát, amikor fiatalok voltunk. Kamaszéveim végén a YA piac meg egyenesen felrobbant, mindenki ilyen könyveket írt. Nem tudom, Te is megtapasztaltad-e ezt.
JH: Igen, fiatalkorunkban a YA igazi tömegpiacnak számított, a puhakötésű könyveket 4.99-ért árulták. Rengeteg sorozat megjelent, rengeteg résszel. Több száz ilyen volt.
EM: Igen, valóban. Gyerekkoromban csak egy polcomat a Babysitters Club könyvei töltötték meg.
JH: Igen. Akkor még nem lehetett keménykötésben megvenni őket. Szerintem az első nagy áttörést a Harry Potter jelentette, amikor az emberek elfogadták, hogy 30 dollárt fizessenek egy gyerekkönyvért. Azelőtt a 4.99$ és a 3.99$ volt a megszokott a papírkötésűekért. Nem számítottak akkora értéknek. A Harry Potternél azonban már volt értelme több pénzt kiadni egy ilyen könyvért. És aztán a felnőtték is olvasni kezdték. Mindenki. A New York Times kénytelen volt létrehozni egy Gyermekkönyv Bestseller-listát. Mivel minden listát a Harry Potter vezetett, kellett egy külön gyereklista is.
Aztán a Twilight – Alkonyattal újabb változás következett be. Ha jól tudom, az első könyvem épp akkortájt jelent meg, és emlékszem, a könyvesboltban elég kevés helyünk volt. De aztán az Alkonyat után egyre terjeszkedtünk, annyira megnőtt rá az igény. Egyre több fantasy és természetfeletti könyv jött ki. Az éhezők viadalával ismét felrobbant a piac, ami azóta is csak egyre nő. Az emberek most már látják, mekkora értéket képviselnek a YA könyvek, és ezért az élményért fizetni is hajlandóak.
Ha Lois Duncan, akit imádok, ekkortájt írt volna, teljesen máshogy alakul a karrierje. Lennének keménykötésű könyvei is, amiknek a fogadtatása is elképesztőbb lenne.
EM: Említetted a YA fantasyt és disztópiát, de egyértelmű, hogy a mai romantikus könyvek is hatalmas részt foglalnak a könyvesboltok ifjúsági szekciójában. És Te is főleg ilyen történetekkel foglalkozol. Még az említett fantasy és disztópikus regényekben is van általában egy központi szerelmi szál. Szerinted miért ilyen fontos a romantika a kamaszoknak?
JH: Szerintem ez mindenkinek fontos. Még a felnőtteknek szóló könyveknél is leginkább a romantikus történetekhez tudok kötődni. Valószínűleg azért, mert ha belegondolsz: mi számít a legjobban az életben? Azok az emberek, akiket szeretsz. Akkor nyilván olvasni is inkább erről akar az ember. A romantikát sokszor lekicsinylik, de ez az egyik legfontosabb kapcsolat az életünkben. Így természetes, hogy az írók is ezt járják körbe, és az olvasók is erről olvasnak szívesen.
A mai YA zsánerben újra és újra visszatérnek a romantikus könyvek. Sosincsenek bennük olyan nagy drámai pillanatok, mint mondjuk a disztópikus könyvekben, de azért mégsem tűnnek el teljesen. Mindig ott vannak a piacon, és az emberek mindig szívesen olvassák őket.
A fiúknak, akiket valaha szerettemben az a különleges, hogy ritka a modern romantikus trilógia. Az ilyen történetek általában különálló kötetek, de én nagyon élveztem, hogy így rászánhattam az időt egyetlen szereplőre, és megmutathattam a fejlődését és az előmenetelét. Számomra ez az igazi élvezet az olvasásban, főleg ha sorozatról van szó: hosszú időn át követhetem a karaktereket, és életük különböző szakaszaiban láthatom őket.
EM: Közben messzebb merészkedtél a regényektől, és írtál egy novellát a My True Love Gave to Me ifjúsági antológiába. Tervezel a jövőben is írni novellát?
JH: Nem. Már többször megkértek rá, és egy ideig elgondolkoztam rajta, de mindig nemet kell mondanom. Az az egy is szörnyű nagy erőfeszítésembe került. Majdnem annyi időt töltöttem azzal a novellával, mint egy regényemmel, mivel egyszerűen kevesebb hely jut az üzenet átadására, és minden döntés számít. Mindennek súlya van. Számomra ez nagyon nehéz. Az én agyam nem így működik.
EM: Akkor mit tartogat számodra a jövő? Dolgozol most új könyvön?
JH: Jelenleg egy ifjúsági regényen dolgozom. Ami azt illeti, egy csomó ötletem van. Nálam ez általában úgy működik, hogy sok mindenbe belekezdek, aztán rákoncentrálok arra, amit ténylegesen írni fogok. Nem igazán készítek vázlatot, így nehéz megmondani, miről fog szólni egy történetem, mert én sem tudom addig, amíg teljesen bele nem merülök a könyvbe. Ennek szerintem ahhoz is köze van, hogy szeretem megvédeni, eltitkolni azt, amin dolgozom, így az izgalmakat megtarthatom magamnak, mielőtt a világ többi része is láthatná.
EM: Szuper, hogy most is dolgozol valamin, és már alig várom, hogy elolvashassam. Közben pedig kíváncsian várom a filmet is.
JH: Köszönöm! Jó volt Veled beszélgetni!
forrás: https://bookriot.com/2018/08/18/jenny-han-interview/
Ha kíváncsi vagy, melyik Song lányra hasonlítasz a leginkább, az alábbi tesztből megtudhatod: https://bookriot.com/2018/08/07/to-all-the-boys-ive-loved-before-quiz/
Nyerd meg A fiúknak, akiket valaha szerettem trilógia utolsó kötetét a blog Facebook-oldalán!