[su_box title=”Fülszöveg” style=”bubbles” box_color=”#5d1e5f”]
A murderous android discovers itself in All Systems Red, a tense science fiction adventure by Martha Wells that blends HBO’s Westworld with Iain M. Banks’ Culture books.
In a corporate-dominated spacefaring future, planetary missions must be approved and supplied by the Company. Exploratory teams are accompanied by Company-supplied security androids, for their own safety.
But in a society where contracts are awarded to the lowest bidder, safety isn’t a primary concern.
On a distant planet, a team of scientists are conducting surface tests, shadowed by their Company-supplied ‘droid — a self-aware SecUnit that has hacked its own governor module, and refers to itself (though never out loud) as “Murderbot.” Scornful of humans, all it really wants is to be left alone long enough to figure out who it is.
But when a neighboring mission goes dark, it’s up to the scientists and their Murderbot to get to the truth.
[su_accordion][su_spoiler title=”A magyar fülszövegért kattints ide!” open=”no” style=”default” icon=”plus” anchor=”” class=””]
A jövő emberisége felett nagyvállalatok uralkodnak, minden egyes bolygóközi küldetést csak a cég szerelhet fel, és csak ők hagyhatják jóvá. A felfedező csapatok saját biztonságuk szavatolása érdekében mindig a cég által delegált biztonsági androidok társaságában utaznak.
Sajnos egy olyan társadalomban, ahol a szerződéseket rendszerint az nyeri el, aki a legalacsonyabb összegért bármit elvállal, a biztonság nem éppen elsődleges tényező.
Mint például azon a távoli bolygón, ahol egy csapat tudós éppen felszíni vizsgálatokat végez a céges biztonsági droid felügyelete alatt. Ez a BiztEgység azonban már korábban feltörte saját vezérmodulját, és öntudatra ébredt. Magára csak Az Öldöklőként gondol – bár ezt azért nem hangoztatná, ha megkérdeznék.
Az embereket viszont mélyen lenézi, és csak arra vágyik, hogy legalább addig mindenki békén hagyja, amíg rájön, kicsoda is ő valójában. Azonban amikor egy másik, bolygójukhoz közeli küldetés tagjaival megszakad a kapcsolat, a tudósokra és Az Öldöklőre hárul a feladat, hogy kiderítsék, mi történt velük.
A Kritikus rendszerhiba Martha Wells Az Öldöklő-naplók univerzumának első, lélegzetelállító epizódja. A Westworld és az Ex Machina rajongói különösen szeretni fogják a főszereplőt, a kegyetlen biztonsági droidot, aki ledobta magáról programozásának láncait, és most folyamatosan ingadozik az önismeretet célzó elmélkedés, illetve a minden ember kiirtását célzó kósza ösztön között.
[/su_spoiler][/su_accordion][/su_box]
Bár nem követem aktívan a kinti SFF díjakat és híreket, leginkább az itthoni platformokról informálódom (ez főleg a kiadókat és egy-két „magazint” jelent), még hozzám is eljutott, hogy ez mekkora siker odakint. Itthon meg valahogy kevésbé. Ennek lehet az okát keresni abban, hogy itthon a kisregény kevésbé népszerű és megszokott műfaj, meg abban is, hogy…
Őszinte leszek, szerintem nem volt akkora durranás ez a kisregény. És én nagyon szeretem a rövidebb terjedelmű írásokat is. Oké, bevallottan nem én vagyok a felnőtt sci-fi fő olvasóközönsége, de azért tudom élvezni, főleg, ha egyedi a hangvétel, mint pl. A marsi esetében. És az elején itt is élveztem, mert adott volt az érdekes felütés, hiszen egy murderbot (gyilokdroid) szempontjából követhetjük végig az eseményeket.
A sztori nem volt rossz, de formabontóan izgalmas vagy fordulatos sem (legalábbis számomra), ezért a stílusnak, az abból fakadó frissességnek kellett volna elvinnie a hátán az írást, de abba meg beleuntam egy idő után, és idegesíteni kezdett, hogy az író folyton bizonygatja, a főhős mennyire nem olyan, mint az emberek. Persze, a különböző szituációk érdekesek voltak, de amikor konkrétan mondogatta, akkor az már fárasztott.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem hiszem, hogy a folytatásra is vevő leszek, és igazság szerint nem is teljesen értem, mitől volt olyan nagyon formabontó ez az egész, hogy ekkora kritikai elismerés övezze. De az ilyesmit én egyébként is ritkán értem. :)
Biztos lehetne róla még írni, de én még tavaly olvastam, és hogy őszinte legyek, ennyi maradt meg belőle, ami valljuk be, nem sok. És beszédes, hogy azóta sem igazán gondoltam rá, valamint nem éreztem késztetést a folytatásra, pedig van, egy négyrészes sorozat elsője volt ez. Sajnálom, mert én tényleg szerettem volna szeretni, de engem személy szerint nem fogott meg. Kedves leszek, és 7/10 pontot adok rá, mert nem volt konkrétan rossz, de sajnos jó sem.
Kép innen.